A látszaton túl - 19. rész

- Sandro! Hogy vagy? - kérdezte Bel, miután felvette a telefont.

- Megvagyok, köszi. Azért hívlak, mert szeretném, ha felvennél valakit Lili helyére. Nem akarom, hogy visszamenjen. Meg tudnád ezt nekem oldani?

- Hát, elég későn szólsz, de rendben, kerítek valaki mást!
- Örök hálám!
- De ő mit szól ehhez?
- Még nem tudja, de nem érdekel mit fog szólni hozzá, nem engedem el és kész.
- Oké, Sandro! Rajtam nem fog múlni a boldogságotok!
- Köszi, szia!
- Szia.
Sandro elégedett volt, és rendkívül fáradt a sok nő miatt. Ezért vett egy forró fürdőt, majd visszafeküdt, és aludt egészen estig, akkor is csak azért kelt fel, hogy bevegye gyógyszerét, és hogy megkérje Lilit, hogy reggelig ne is zavarja, mert gyenge hozzá, aztán aludt is tovább.
Reggel arra ébredt, hogy berekedtek a hangszálai, annyit volt erőltetve a gyulladt torka. Lilien mikor bement hozzá és megtudta hogy van, kitalálták, hogy Sandro majd írásban kommunikál vele. A lány máris hozott neki papírt és ceruzát.

Sandro nekilátott az írásnak, és máris ezzel kezdte:

("Nem kell visszamenned. Elintéztem. Már nincs munkahelyed!")

Lili kellőképpen meglepődön ezen, és nem volt egészen boldog.
- Ezt hogy gondoltad? - kérte számon.

Sandro írni kezdett újra:
- "Úgy, hogy ezt akarom. Ne ellenkezz!"
- De most kereshetek másik munkát! Csak megnehezítetted a dolgomat!
- "Nem keresel te semmit! Itt maradsz velem! Majd én megadok neked mindent, amit csak szeretnél!"
- Igen, ez jól hangzik, és tényleg kedves tőled, de így annyira feleslegesnek fogom érezni magam. Nem akarom ezt! Csináld vissza!
- "Soha!"
- Akkor felhívom én Bel-t, te most úgysem tudsz beszélni! Legalább nem szólsz majd bele! - mosolyodott el Lili.

- "Bel nem fog visszavenni, még ha könyörögsz is neki!!!"

- Miért ne venne vissza?
- "Mert tudja, hogy jobb, ha nem kezd ki velem! :-) "
Lili kuncogni kezdett, mikor meglátta a smiley-t. Kezdte élvezni ezt a fajta kommunikációt.
- Olyan bolond vagy! - mondta mosolyogva.
Sandro rajzolt neki:

- Én is! - válaszolta Lili, és megsimította Sandro arcát.

- "Adj nekem pár napot, míg rendben leszek, és mindent megbeszélünk!"
- Jó.
Ezekután Lili megpróbálta Sandro-t minél kevésbé zavarni, hogy a lehető legtöbbet tudjon pihenni.

A látszaton túl - 18. rész

Liliben vegyes érzelmek voltak. Féltékeny is volt kicsit és szomorú is Annabella miatt, mert Sandro majdnem összejött vele. Kíváncsi is volt, hogy vajon miért nem történt meg, és félt is, hogy a jövőben megtörténhet mégis, mert abban is félt hinni, hogy Sandro szereti őt. Lassan visszament szerelme szobájába, aki így reagált rá:
- Gyere, ülj le, kérlek! Beszélnem kell veled!

A lány magában megijedt, annyira komolyan szólt hozzá Sandro. Gondolta, biztosan most fog szakítani vele Annabella miatt, mert tényleg tévedés volt az, hogy őt szereti. Leült mellé.

- Azon gondolkodtam, hogy vajon meddig leszel itt még? - mondta a lánynak. Lilinek igen rosszul esett ez.
- Máris elmehetek, ha úgy akarod! - válaszolta szomorúan, és közben arra gondolt, nem csoda az, hogy Annabella ilyen nagy hatással volt Sandro-ra, és már el is akarja küldeni. Hiszen hozzá senki sem mérhető. Összeszorult a torka.

- Nem ezt kérdeztem! - szólt a férfi. - Meddig engedett el a sógornőm téged?
- Holnapután vissza kell mennem. Teó megy már suliba, Cille pedig óviba. Belnek szüksége van rám.
- Értem.
Sandro látta Lilin, hogy magába van zuhanva.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Úgy érzem, nem kellett volna idejönnöm egyáltalán.
- Hogy, mi???
Lili arcán legördült egy könnycsepp. Sandro-t megrémisztette ez, és egyből közelebb csúszott hozzá. Kezével megsimította a lány arcát, aki alig bírt a férfira nézni.

- Miről beszélsz? - kérdezte újra finoman Lilitől. - Kérlek, ne csináld ezt! Miért sírsz? - aggódott kedvesen.
- Tönkre teszel engem. - válaszolta a lány.
- Tönkre? Mit tettem?
- Annabella és te... A többi nő és te... Nem bírom!
Sandro ráébredt, hogy Lili féltékeny, és most már tudta, hogy a lány szereti őt. Ettől boldog volt.

- Már mondtam, hogy nincs semmilyen nő! - nyugtatta. - Annabella sincs!
Lili felkapta a fejét erre és egyenesen Sandro szemébe nézett. Tekintetével szinte könyörgött neki, hogy ez igaz legyen.
- Ne csináld ezt, Lili! Tudod mennyire megőrjítesz? Most, hogy beteg vagyok meg van kötve a kezem, hogy hozzád érhessek, hogy megmutathassam mennyire szeretlek!
- Az csak kívánalom.
- Nem! Több annál.
Lili szipogott egy-kettőt, és megnyugodott.
- Szerinted, ha most jól lennék, Annabella mit látott volna itt? Azt, ahogyan téged csókollak. És nem érdekelt volna semmi és senki.
A lány nem bírta már és odabújt Sandro-hoz, aki szerelemmel ölelte át.

Mint a béke és nyugalom szigetén, úgy érezte magát Lili a karjaiban. Egy kicsit élvezte a pillanatot, de aztán kimondta gondolatait:
- A látszat mindig ellened szól!
- Lehet! De a lényeg, hogy mi van a látszaton túl.
Lilit érdekelte Sandro minden szava.
- Tudni akarok rólad mindent! - mondta neki.
- Fogsz hinni nekem?
- Igen, fogok.
- Akkor kérdezz bármit!
- Miért nem jöttetek össze?
Sandro lassan kezdett bele a válaszba:
- Annabella túl sok nekem. Túl tökéletes. Az a pár nap, amit ott töltöttem a panziójában, és ismerkedtünk egymással, folyton csak azt éreztem, hogy úgy kell őt kezelnem, mint egy porcelánbabát. Még ha ezen a kényelmetlenségen a kívánalmam felül is kerekedett, és benne is forrt a vágy, ő volt az, akiben végül mégis maradt tartás, és visszafogott engem. Persze, ha nem kellett volna hazajönnöm, még most is együtt lennénk, és ő már az enyém lenne. De erről nincs több értelme beszélni. Felesleges olyan dolgokon gondolkodni, hogy "mi lett volna, ha..."! Nem ez lett, és kész. Én nem bánom, nem siratom. Sőt, ha nem látogat meg, talán többé eszembe sem jut. ...Miattad.
- És ha lesz valaki, aki engem múl felül?
- Nem lesz. - szólt határozottan Sandro, szinte kikérte magának.
- Miért?

- Mert nem akarom, hogy legyen! Mert nem érdekel ez! Veled akarok lenni! Meg akarlak kapni! Úgyhogy jobb is,  ha most kimész innen a szobából, mert elfeledkezem arról, hogy beteg vagyok, és magam alá teperlek!
Lili mosolyogva bontakozott ki Sandro karjaiból, és szófogadóan tette a dolgát. Felvette a tálcát az éjjeliszekrényről és kiment a konyhába.
Mikor Sandro már biztos volt benne, hogy Lili nem tér vissza, előszedte telefonját...

A látszaton túl - 17. rész

Sandro már a reggelijét fogyasztotta, mikor Lili és Annabella beléptek a szobába. Mikor meglátta a vendégét majdnem félrenyelte a falatot.
- Annabella? - csodálkozott némi köhécselés közepette.
- Szia! Hogy vagy? - ült le mellé a lány.

- Hát, most, hogy kérded nem is tudom...
- Akkor én megyek is, nem zavarlak titeket! - szólt Lili, majd sietve elhagyta a szobát.
- Helyes lány. - mondta Annabella.

- Igen. Az. - helyeselte Sandro.
- A barátnőd?
- Éppen most lett az. De lehet, hogy máris nem az már.
- Bocsánat! Elrontottam... - aggódott Annabella. - Ha tudom, nem jövök! Csak, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan találsz valakit.

- Nem, mintha elfelejtettelek volna, de én meg pont arra gondoltam, hogy gyorsan találsz majd helyettem valakit. Hiszen annyira csodálatos vagy. Egy gyönyörű, finom, kedves lány, akiben minden megvan, amiről csak férfi álmodhat. Ha nem kellett volna hazajönnöm, minden másképp alakult volna. Most te meg én együtt lennénk.

- Sajnálom, hogy lekéstelek. Jó volt az a pár nap veled. Még, ha több nem is történt egy csóknál.
- Ugyanezt elmondhatom én is. Bár, Lilit egyáltalán nem bánom. Boldoggá tesz. Nagyon szeretem őt.

- Nem leszek probléma, nem fogok közétek állni.
- Tudod, hasonlítasz rá. Ő is ezt mondaná.
- Ne aggódj miatta, váltok vele pár szót, és meg fogja érteni!
- Remélem, azért látlak még a jövőben!
- Meglátjuk. - mosolygott továbbra is kedvesen Annabella, majd felállt, és az ajtóhoz ment.
- Köszönöm, hogy eljöttél! - szólt Sandro. - Jólesett látni téged!
- Én is örülök, hogy láthattalak. Vigyázz magadra és gyógyulj fel mihamarabb!
Annabella elhagyta a szobát, majd kisétált az előtérbe, ahol Lilivel találkozott.
- Örülök, hogy megismerhettelek! - búcsúzott el Lilitől.

- Már el is mész? - csodálkozott a lány.
- Igen. Ez egy villámlátogatás volt. - mosolygott Annabella. - Szeretném, ha tudnád, hogy én nem fogok közétek furakodni, kérlek, efelől ne legyenek kétségeid! Sandro szeret téged. Köztünk pedig amúgy sem történt sok.
- Megkérdezhetem honnan ismeritek egymást?
- Mielőtt hazajött volna, az én panziómban szállt meg néhány napra. Csak ártatlan ismerkedés volt köztünk.

- Ezt nehéz elhinni Sandro-ról! - mosolygott Lili. - Ő és az ártatlanság, pláne, ha egy olyan gyönyörű lány van a közelében, mint te!
- Köszönöm, aranyos vagy, de hogy miért is volt így, azt csak ő tudja neked megmondani! Sok boldogságot kívánok nektek!
Lili látta Annabellán, hogy szívből beszél, és ezért nagyon megkedvelte őt. Aztán elköszöntek egymástól és útjára engedte a lányt.

A látszaton túl - 16. rész

Lili átöltözött, majd egy könyvvel visszament Sandro szobájába.

- Olvasni fogok neked! - jelentette be.
- Esti mesét? - mosolygott a férfi.
- Csitt!
- Valami erotikusat, jó? - kérte a lányt.
Lili megilletődve pillogott rá.
- Amit hoztam az egy izgalmas regény. - mondta Sandro-nak.
- Nem hinném! Minimum a Kámaszútrát olvashatod nekem, más téma nem érdekel!
Lili egy nagy sóhaj közepette a fejét csóválta.
- Egy disznó vagy! - mondta a férfinak, és lerakta a könyvet. - Javíthatatlan.

- Persze, persze, és kultúrálatlan! - egészítette ki Lili mondandóját. - De tévedsz! Csak férfi vagyok... és szerelmes.
A lány libabőrös lett.
- Hallgass! - szólt Sandro-ra.
- Nem tudok! Végre itt vagy, és elmondhatok neked bármit! Ha a hangszálaim szakadnak is el érte, akkor is elmondom, amit akarok!
Lili hallgatni kezdte.

- A Mindenem vagy. - mondta a lánynak. - Betegen bár, de tudom, ezek lesznek a legszebb napjaim!
Lili megsajnálta.
- Majd, ha meggyógyulsz lehetnének akár még szebb napjaid is!
- Ezt hogy érted? - csodálkozott a férfi, de a lány nem válaszolt, hagyva, hogy Sandro kitalálja gondolatait.
- Csak nem...? Úgy érted, hogy eljönnél velem randizni?
- Úgy értem, hogy szeretnélek jobban megismerni, ezért engedni fogom, hogy elhívj.
Sandro arcára a legnagyobb boldogság ült ki.
- Ezt el sem hiszem! - örvendezett. - Hercegnőt csinálok belőled! A tenyeremen foglak hordozni!
Lili nevetni kezdett rajta.
- Ha tényleg ilyen kedves leszel hozzám, én is boldoggá foglak tenni! - mondta szerető szívvel a lány, amitől Sandro elámult.
- Az enyém leszel? - kérdezte komoly arccal.
- Igen, a tiéd.
Sandro-ból már nem jött ki több szó, mint aki sokkot kapott Lili szavai hallatán. Átszellemült, megigéződött. A lány pedig csak kedvesen mosolygott rajta, majd magára hagyta, hadd dolgozza fel mindezt.
Másnap reggel ágyba vitte Sandro-nak a reggelit és a gyógyszert, amit becsületesen be is vett, mert szeretett volna minél előbb meggyógyulni, hogy a lánnyal tervezhessen.

- Egy Istennő vagy! - dicsérte, amin Lili megint mosolyogni kezdett.
- Te pedig egy Herceg! - viszonozta a bókot, és kezdett ismét forrósodni a levegő köztük. Mindketten érezték, ha Sandro nem volna beteg, már egymás karjaiban lennének.
Ebben a csodás pillanatban viszont valaki becsengetett hozzájuk. Lili kiment ajtót nyitni, ahol egy modell szépségű, szőke gyönyörűséggel találta szembe magát.

- Szia! - köszönt kedvesen az idegen lány. - Én Annabella vagyok. Sandro-t keresem, itthon van?
Lili boldogsága egy csapásra összetört. Ahogy maga előtt látta ezt a gyönyörű lányt, mindjárt tudta, hogy Sandro valamikori barátnője lehetett.
- Sandro sajnos most beteg. - mondta neki elkedvtelenedve. - De ha szeretnéd őt látni, a szobájába kísérlek.
- Óh, nagyon sajnálom, hogy beteg! Mi baja van?
- Torokgyulladás.
- Örülök, hogy nem valami komolyabb. - mosolygott megnyugodva Annabella. - Te itt dolgozol?
- Igen.

- Milyen bájos lány vagy! - állapította meg kedvesen Annabella, ami enyhített Lili rosszkedvén. Hirtelen arra gondolt, hogy ezzel a szépséggel még akár jóban is lehetnének egymással.
- Köszönöm, igazán kedves tőled! - válaszolta némi mosollyal az arcán.
- Hogy hívnak?
- Lilinek.
- Nagyon örülök, Lili! - nyújtotta a kezét Annabella, és a lány illendő módon viszonozta a gesztust, kezet fogott vele.
- Gyere, Sandro-hoz vezetlek! - ajánlotta fel.
- Rendben. Köszönöm! - mosolygott továbbra is Annabella, majd követte őt.

A látszaton túl - 15. rész

Sandro hazaért, majd a nappaliba ment. Leült pihenni a kanapéra.

Ahogy ott magában időzött feltűnt neki, hogy milyen csendes, üres most a ház. Kezdte magányosnak érezni magát. Sajnálta, hogy nincsenek már ott a bátyjáék, és ez az állapot nem volt kedvére. Valami jóra akart gondolni, és az csak Lili lehetett. Elképzelte milyen lenne vele az élet kettesben, vagy családot alapítani, legalább olyan szépet, mint Rob-é. Már nem vágyott a régi életére, és meglepődött önmagán, hogy alig egy hét leforgása alatt mennyit változott Lili által. Mellette úgy érezte magát, mintha hazatalált volna. Egy boldogsághozó, illékony tünemény volt számára ez a lány. Aki volt, nincs. Legszívesebben már most felhívta volna, de attól félt, hogy Lili fel sem venné neki a telefont. Talán az volna a jó, ha minél többször látogatna át Robékhoz, így idővel elnyerhetné a szívét... vagy pont ellenkezőleg, még jobban megutáltatná magát. Bár, ha randira hívná... és ha szépen udvarolna neki... talán Lili végül közel engedné magához. Sandro elhatározta, hogy elbűvöli a lányt.
Csakhogy másnap reggelre belázasodott és a torka is kapart.

Sejtette, hogy a nyitott autóban kapott huzatot. Igazán betegen érezte magát, ezért felhívta Rob-ot, hogy nem tud bemenni dolgozni.
- Igen, hallom, hogy nagyon kivagy! - állapította meg a telefonban a bátyja. - Jól van, maradj ágyban, este átnézek hozzád! Mit vigyek, mire van szükséged?
- Hagyd, Rob, nem kell semmi, kedves tőled, köszi! Nem akarom, hogy te is elkapd, maradj csak otthon! Vettem be gyógyszert, az majd segít!
- Persze, persze! - mosolygott rajta Rob, aztán elköszöntek egymástól.
Majd este megjelent Sandro-nál... Lilivel...

Sandro hirtelen azt hitte, hogy csak lázálom, hogy itt látja a lányt. A szíve boldog volt.
- Lili! Miért jöttél? Rob, miért engedted, hogy eljöjjön? Minek jöttetek? Még az kell, hogy megfertőzzelek titeket! - szólt aggódva.
- Lili itt marad veled. - jelentette ki Rob.
- Egy fenét, máris vidd haza! - tiltakozott Sandro.
- Nem megyek haza. - szólalt meg a lány. - Én akartam idejönni és veled maradni.

Sandro elképedt Lili szavain.
- De miért??
- Mert betegen nem lehetsz egyedül. Nem hagyhatom.
A férfi erre nem akart semmit se mondani.
- Na jó, inkább azt mondd, mire van szükséged! - folytatta Rob.
- Semmire, mindenem megvan, köszönöm!
- Rendben, akkor én most megyek, mert hosszú még az út hazáig. De ha szükségetek van rám, azonnal szóljatok!!!
Rob elköszönt és elment.
- El sem hiszem, hogy itt vagy velem! - szólt boldogan Lilihez.

A lány leült mellé az ágyra, fokozva Sandro örömét a közeledésével.
- Nem szeretném, hogy beteg legyél! - mondta a lánynak kedvesen.

- Ahogy én sem, hogy te az legyél! - válaszolta Lili.
- Álmodni sem mertem volna, hogy te leszel az ápolónőm! Azt hittem, soha többé nem beszélünk már egymással.
- Nem is fogunk! Legalábbis, amíg meg nem gyógyul a torkod, mert kímélni kell! - magyarázta Lili.
- De tudnom kell, miért csinálod ezt!
- Mert lelkiismeret furdalást okozna nekem, ha nem így tennék.
- Szánalomból jöttél?
- Nem, dehogy! És kérlek, hagyjuk ezt a témát és maradj csendben!
Sandro hallgatott Lilire bármennyire is kíváncsi volt, miért van most itt vele. Csak csendben élvezte a szerelme társaságát. Csak nézte és csodálta. Imádta a látványát, minden porcikáját. A tisztaságát, a csinosságát. A gyönyörű haját.
- Szeretlek, Lili! - tört ki belőle mégis.

- Pszt, kérlek, hallgass! - suttogta gyengéden a lány, mert Sandro vallomása teljesen meghatotta.

 Érezte, ha tovább beszél elvész ebben a mámorban, amibe a férfi viszi őt.

A látszaton túl - 14. rész

Másnap délelőtt már útra készen állt a család. Megpakolva a csomagokkal elindultak Robék a kocsival. Sandro és Lili egy másik autóval ment mögöttük.

Eleinte egyikük sem szólalt meg, de végül Sandro törte meg a zavaró csendet:
- Még mindig nem akarom, hogy elmenj! - szólt kedvesen, de tudta, hogy Lilitől erre nem kap majd választ. - Soha nem éreztem magam így még senkivel, mint veled. Te vagy az, akivel mindent el tudnék képzelni...
- Mi az a "minden"? - lett kíváncsi a lány.

- A napjaimat veled... Szeretni egymást. Házasságot, gyerekeket... Boldog életet, amilyen a bátyáméké is. Mindent, amit ember csak kívánhat.
Lili magában elcsodálkozott Sandro érzelmein, és igazán jólestek neki a férfi szavai.
- Szeretném hinni, hogy amit mondasz mind igaz! - válaszolta.
Sandro ledöbbent.
- Talán megvan rá az okod, hogy csak rosszat gondolj rólam, de tényleg azt hiszed, ilyesmiket hazudnék azért, hogy megkapjalak?
- Nem tudom.
- Hogy bizonyítsam be, hogy tévedsz?
- Nem tudom. Lehet, nincs is rá módod, mert bármit is tennél, kétkedve fogadnám.
- De miért??
Lili nem válaszolt.
- Miért???
- Mert, amit belőled láttam óvatosságra int. Ki ismerheti a nőügyeid? Ki tudhatja, lehet, hogy már gyereked is van valahol!
Sandrot lesújtották Lili szavai, és magában igazat is adott neki, de azt tudta, hogy nem hagyott hátra elvarratlan szálakat.

- Sosem csaltam meg senkit. - mondta komolyan. - Lehet, a te szemedben sok lányt szerettem, de nem szórakoztam velük. Nem használtam ki és nem dobtam el senkit.
- És a fizetős lányok?
- Azt hittem, hogy velük Marát próbálom felejteni... de ma már tudom, hogy a legutóbbi alkalomkor a te jelenléted hergelt rájuk. Valójában téged akartalak, de elutasító voltál...
- Az én hibám, hogy nem bírsz ellenállni?
- Nem. Erről szó sincs. Gyarló vagyok, tudom. De a hiba egy tőről fakad. Onnan, hogy szerelmes vagyok beléd.
Lilin érzéki borzongás futott végig. Sandro a szívéig hatolt.
- Nem akarok senki mást, csak téged. - folytatta a férfi, és a lány minden porcikája elgyengült tőle. Legszívesebben a nyakába ugrott volna, hogy megcsókolja. Arra gondolt, ha ezt Sandro így folytatja,  mindjárt ő teperi le a férfit. De tartotta magát.
- Nem remélhetek, igaz? - kérdezte végül, és Lili nem is tudta mit válaszoljon.
- Nem tudom most még. A távolság mától elválaszt majd minket, és ki fog tisztulni a fejünk. Akkor majd mindketten világosabban fogunk látni. A közeledben csak összezavarodom.
- Nem. Pont akkor látsz tisztán, mert ugyanazt érzed, amit én. Remélem, hogy mihamarabb meg fog jönni hozzám a bátorságod!
Az út további részében már nem szóltak egymáshoz. Később, amikor megérkeztek Robék házához, Sandro segített kipakolni, majd megnézte belülről a házat, amit igazán tetszetősnek talált. Hamarosan elköszönt mindenkitől és útnak indult haza.

A látszaton túl - 13. rész

Hamarosan elállt az eső, és kisütött a nap.
Kora délután.
- Helló, Rob! Hát, te merre voltál? - kérdezte bátyját Sandro.

- Megvettem az új otthonunkat. - újságolta boldogan. - Belinda olyan boldog, mint még soha!
Sandro igencsak meglepődött, és aggasztani kezdte, hogy Lili elkerül tőle.
- Máris? - kérdezte.
- Már így is hónapok óta itt lakunk, éppen ideje volt.
- Tudod, hogy én örülök nektek!
- Tudom, de akkor is muszáj.
- És mikor költöztök?
- Már holnap estére ott szeretnék lenni. A ház új, csak ránk vár.
Sandro elszomorodott.
- Mi a baj, öcsém? - látta rajta Rob. - Ennyire hiányozni fogunk? Vagy történt valami?
- Gyere, ülj le, elmondom!
Rob leült mellé.

- Összejöttem Lilivel. - vágott a közepébe Sandro.
- Mit csináltál? - lepődött meg Rob.
- Ma délelőtt. Egyszerűen megkaptam.
- Az nem semmi!
- Az nem semmi, hogy megőrülök érte. Egyszerűen sosem hagy nyugodni. A tervetek sikeres volt, hogy végképp elfelejtsem Marát, és köszönöm, hogy ezt a lányt ide hoztátok!
- Ez remek, nagyon örülök neki! De remélem, nem futó kaland lesz!
- Futó kaland csak miattatok lenne...
- Értelek, Sandro! Attól félsz, hogy a költözéssel elveszíted. Ha akarod felveszek helyette valaki mást, és akkor itt tud maradni veled. Ha ideköltöznénk a szomszédba még könnyű volna, de kb. 2 órányira leszünk.
- Akkor innen nem járhatna át hozzátok dolgozni. Nem akarom a munkáját sem elvenni, bár mellettem nem szorulna rá.
- Gondolom az önbecsülése ezt nem engedné meg neki. Ezt meg kell beszélnetek!
Eközben Belinda is félrehívta Lilit beszélgetni.
- Képzeld, Lili, elköltözünk! - újságolta boldogan, de a lányban megállt az ütő.

- Mi- mit mondasz?
- Rob megvette a házat, én meg máris nekiállok csomagolni!
Lili is magába zuhant, és Belinda észrevette ezt.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Valamit el kell mondanom neked. - kezdte Lili.
- Hallgatlak, bármi is az, mondd el!
- Beleszerettem Sandro-ba...
Bel teljesen meglepődött.
- ... és ma... olyat tettem, amit ilyen formában soha nem tennék...
- Vele voltál?
- Igen. - bólintott félénken.
- Hát, nem is tudom mit mondjak. Egyrészt nagyon örülök neki, másrészt féltelek tőle!
Ebben a pillanatban odaérkeztek a fiúk.

- Gyere, Bel, Sandro-nak beszélnie kell Lilivel! - szólt kedvesen Rob.
- Ó, akkor nem zavarunk!
Rob és Bel felmentek az emeletre a gyerekekhez.
- Nem akarom, hogy elmenj, Lili! - mondta Sandro, és kedvesen megsimogatta az arcát.

- Nem tudom mit kéne tennem. - válaszolt a lány.
- Nem szeretsz? - lepődött meg a férfi.
- Nem erről van szó.
- De erről! Mi volt ez a mai? - kezdte indulatosan számon kérni Sandro.

- Nem tudom mire gondolsz!
- Mire? Arra, hogy felkínáltad magad nekem! Arra, hogy még csak meg sem csókolhattalak! A testedet sem láthattam, át se öleltél, semmi nem volt, csak hagytad magad ösztönösen, mint egy szuka. Mi volt ez?
- Nem tudom! - esett kétségbe Lili. - Én csak veled akartam lenni!
- Nem! Ezt így nem fogadom el! És most meg elmennél?
Ekkor Liliben megszületett a döntés.
- El kell mennem. - mondta.

A látszaton túl - 12. rész

Másnap délelőtt Lili elment bevásárolni pár dolgot az ebédhez. Nyár volt és szeszélyes időjárás, így a visszafelé úton szakadni kezdett az eső, és ő bőrig ázott. Szaladt, hogy minél előbb visszaérjen és rendbe tehesse magát.
Eközben Sandro épp zuhanyozott a fürdőszobában. Hamarosan készen lett és egy törölközőt vett magára.
Lili sietett a fürdőszobába, és csak későn vette észre, hogy Sandro-ra rányitott.

A férfi elsőre meglepődött, de amint felfogta, hogy Lili áll előtte, megörült neki. A lány zavarba jött a félpucér Sandro láttán, és máris távozni akart, de a férfi nem hagyta.
- Hová mész? - szólt utána. - Csurom víz vagy, maradj és hozd rendbe magad! Én már úgyis végeztem és a szobámban is át tudok öltözni.
Lili kissé félve ment beljebb. Az egy szál törölközőbe csavart Sandro-t még veszélyesebbnek találta, mint ruhában.
Mindkettejük testén még peregtek le a vízcseppek. Persze, a férfinak esze ágában nem volt távozni, sokkal inkább megkörnyékezni Lilit.
A lány megállt a mosdónál, Sandro pedig mögé lépett.

Lili egész testén jóleső borzongás futott végig. Próbált megnyugodni a nagy sietségtől és Sandro közelségétől, de szinte alig kapott levegőt.
- Milyen csodás nap ez a mai! - szólt a férfi finoman közelítve. - Így látni téged... mámorító.
Sandro lágyan félretolta a lány haját, hogy megcsodálhassa nyakának bársonyos bőrét. Lili libabőrös lett az érintésétől. Érezte, ahogy elgyengül tőle, ahogy kezdi egész testével Sandro-t vágyni.
- Vedd le a ruhád! - szólt a férfi.

- Nem... - válaszolt a lány elfúló hangon, de valójában nem ezt akarta mondani.
- Ha belegondolok, hogy csak fel kéne húznom a rövidke szoknyádat...
Lili lélegzete elállt, beleremegett ezekbe a szavakba, Sandro pedig hátulról átölelte őt.

A lány behunyta szemét és átadta magát a férfi ölelésének. Most érezte igazán, hogy valójában mennyire is kívánja őt. Szinte egybeolvadt vele. Tudta, szerelmes Sandro-ba. Még többet akart belőle, és nem érdekelte már semmi.
Sandro érezte ezt, ezért karjaiba vette, de nem a szobába vitte az ágyba, hanem a zuhany alá, majd megnyitotta a csapot, amiből kellemesen szóródott rájuk a víz...

- Itt leszünk együtt, először...! - mondta a lánynak, majd lehúzta válláról a ruhát, hogy levetkőztesse, de Lili finoman továbbra sem hagyta, mást akart, és Sandro tudta mit kell tennie.
- Tudod, elképesztő kis céda vagy! - mondta mosolyogva, majd megfordította Lilit és azt tette, amit mondott, felhúzta a szoknyáját...

A látszaton túl - 11. rész

Másnap reggel a konyhában.
~ Vajon milyen lehetett az éjszakájuk? - elmélkedett magában Lili.

~ Mara most biztos boldog. Sandro elképesztő. Pont annyira tudja bántani az embert, mint amennyire boldoggá tenni.
Ekkor váratlanul Sandro jelent meg, és Lili láthatóan zavarba jött.
- Piros az arcod, mi van veled? - kérdezte menet közben a lánytól. - Csak nem rám gondoltál?

Lili felpattant a székről, és nekiállt csörömpölni a tányérokkal.
- Nem, dehogy!

- Tényleg idegesnek látszol, mi a baj?
- Semmi.
- Semmi? Nem lehet, hogy inkább a tegnap esti csókról van szó, amit nem kellett volna látnod?
Liliben megállt az ütő.
- Észrevettem, hogy minket nézel. - folytatta Sandro, a lány pulzusa pedig emelkedni kezdett.
- Ö-örülök, hogy összejöttetek! - nyögte ki végül.
- Szóval, örülsz... - pedzegette a férfi, majd egészen közel lépett Lilihez, szinte odaszorította a falhoz, akinek már a torkában dobogott a szíve.

Hirtelen eszébe jutott mi volna, ha most Sandro megcsókolná, és hogy most igazán vágyná ezt. Különösképp jólesett neki a férfi közelsége.
- Mit akartál tegnap? - súgta oda Sandro, miközben a lány arcát csodálta.
- Semmit... - szólt félénken. - Vagyis... csak beszélni veled.
- Halljam! - kérte Sandro, de a lány nem bírt válaszolni.
- Nos? - kérdezte kis idő után a férfi.
- Már nem aktuális. - válaszolta a lány.
- Miért? Mert Marával összejöttem?
- Igen... Nem tudtam, hogy kapcsolatban voltatok egymással.
- Úgy akartunk tenni, mintha soha nem is lett volna köztünk semmi. Hogy könnyebb legyen felejteni, de hát ez abszurdum. Mikor megláttalak egyből a nővéred jutott eszembe.
Lilinek nem estek jól ezek a szavak. Nem ezt akarta hallani, holott tudta, nem hallhat mást. Nem akart hasonmás lenni.
- Sajnálom, ha bántottalak, minden emiatt volt. - folytatta Sandro, bár őszinteségével most is csak ezt tette.
- Én pedig azt, hogy rá emlékeztetlek! Ez senkinek se jó. Ahogy az se volna jó, ha most meg Mara látna így minket! Még félreértené. Ezért kérlek, maradj tőlem távolabb! Én nem vagyok Mara, többé ne lásd bennem! - válaszolta határozottan Lili.
Sandro lassan eltávolodott a lánytól.
- Bár talán nem hiszed, de már ismerem a különbséget! - mondta. - És azt is tudom mit akarok.

- Akkor jó. - válaszolta sebzett szívvel Lili. - Szeressétek egymást most már jól!
- A helyén lesz minden. Addig nem nyugszom.
Sandro otthagyta Lilit, aki nem igazán értette miről is beszélt neki. Talán 10 perc telhetett el, mikor Mara megjelent útra készen.

- Hová mész? - kérdezte Lili csodálkozva.
- Haza. - válaszolta lazán Mara.
- De... de... és Sandro? Máris itthagyod?
- Ennyi volt, drága húgocskám!
- Ennyi??? Ezt nem teheted vele megint!!!!
- Honnan tudsz te erről?! De, mindegy is, már nem is lehetne titok. Viszont most más a helyzet. Csak, hogy tudd, egész éjjel fűztem Sandro-t, de hiába. Nem akart engem. Aztán rájöttem, hogy miért. Nem én érdeklem.
- De hisz, nincs is neki más!... Úgy értem, komolyabb...
- Mindegy, mert én akkor sem kellek neki. Most már nem tehetek érte semmit. Hiába szerettem volna. Ezért megyek haza. Kellemetlen volna itt maradnom.
- Sajnálom. Miért nem mondtad soha, hogy ennyire szereted őt?
- Mert még magamnak se vallottam be. Nem akartam elhinni, hogy ez komoly. Nem akartam, hogy fájjon. De látod, most mégis így jártam, elkerülhetetlen volt. De mondd csak Lili, téged nem környékezett meg?
Lili hirtelen nem is tudta mit válaszoljon.
- Egy kicsit... - vallotta be félénken.
- És van terved vele?
- Nekem??? Nincs.
- Ha mégis beleszeretnél, vigyázz magadra és ne kövesd el azt a hibát, amit én!
- Ezt hogy érted?
- Higgy Sandro-ban! A látszat ellenére, ő nem hazudik, nem csal meg. Ha szeret, akkor számára nem lesz más. Ne félj lépni vele!
Marának ezek voltak az utolsó szavai, majd elköszönt húgától és elindult haza.