2016. december 20., kedd

A látszaton túl - 22. rész

Pontosan 8 órakor nyitották ki a boltot. Sajnos, nem tolongtak az ajtóban a vevők, idő volt, mire betoppant valaki. Aztán kiderült, hogy ő sem vásárló, csak Sandro egy régi ismerőse.
- Sziasztok! - köszönt a férfi vidáman, majd Lili is neki.
- Szevasz, Tom! - örült Sandro, miközben kezetfogtak. - Máris itt?
- Igen, muszáj volt. Meg különben is, látni akartam a barátnődet. - mosolygott Tom.
- Akkor hadd mutassalak be titeket egymásnak! Ő, Lilien, a Kedvesem, ő pedig Tamás, egy régi haverom!
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! - mondta Lilinek Tom. - Igencsak kíváncsi voltam Sandro barátnőjére, mert úgy áradozott. De nem túlzott.
A lány kissé zavarba jött.
- Köszönöm, én is örülök. - mosolygott Tomra.
- Nagyon szép lett ez a bolt, gratulálok!
- Már csak vásárló kéne.
- Egészen biztos, hogy meglesz az is.
Aztán Tom visszafordult Sandro-hoz.
- Mielőtt elvarázsolódom, visszaadom a kulcsokat, köszönöm szépen! - mondta.
- Szívesen, máskor is. Legalább rendben volt?
- Nem mondhatnám. De nem kesergek, talán én is leszek majd egyszer olyan szerencsés, mint te.
- Egészen biztosan!
- Na, jól van, akkor jó munkát nektek, sok vevőt! Én meg szaladok tovább.
- Jó, azért, majd ha kedved van, gyere át hozzánk valamikor!
- Köszi, úgy lesz! Sziasztok!
Tom elviharzott, Lili pedig nem bírt a kíváncsiságával.
- Milyen kulcsok ezek?
- Egy ház kulcsai, amit kölcsönadtam egy hétre neki. Össze akart volna jönni egy lánnyal, de úgy látszik nem sült el jól.
- Hány házad van?
- Van ez a családi, aztán ez a kis kerti faház... - viccelődött Lilivel. - Nem is, mert ez a tiéd! Szóval, van ez a családi...
- Olyan vagy! De a kulcsos?
- Igen, és van a kulcsos.
- Ne csináld már! Úgy szeretném tudni!
- Jól van. Az egy erdei faház. Amolyan pihenőhely télen, nyáron. A hegyekben. És ennyi.
Lili elolvadt a hallottaktól.
- Egy erdei faház a hegyekben? Imádom!!! Vigyél el engem oda, karácsonyozzunk ott!
- Ez volt a szándékom. Ezért is kellettek a kulcsok.
- Istenem, alig várom! Imádlak! - lelkesedett Lili, majd összecsókolgatta Sandro-t.

2016. december 16., péntek

Karácsonyi faliképek

A tegnapi részben láthattátok a kis ajándékboltban függő faliképeket. Most ezeknek az elkészítését mutatom meg, bár nem egy nagy dolog, bizonyára ránézésre is tudható hogyan készült, de hátha más ötleteket is ad majd nektek.
Ott kezdődik a dolog, hogy személy szerint én imádom ezeket a kis ajándékkísérő kártyákat, és mindig élvezettel kutatom át őket a boltokban.
Aztán, ha megvannak a kiválasztottak, akkor kettévágom őket.
Ezután egy keményebb, vastagabb kartonra felragasztom. (PL. sörkarton). Nagyobbra méretezem, mint a kártyát, hogy a szélekre lehessen ragasztani a keretnek valót.
Aztán papírrudat tekertem, majd festettem.
Végül méretre vágtam és felragasztottam.
Természetesen keretet és akasztót hozzá többféleképpen lehet készíteni,  kinek mi tetszik.
Ha van esetleg ötletetek mit lehetne még kihozni ezekből a kártyákból, írjátok meg! Én még fotóalbumot csináltam, persze nem ilyen nagy méretben, hanem kivágtam egy megfelelő képrészletet a kártyáról. Így bármilyen füzetféleséget is lehet gyártani.

2016. december 15., csütörtök

A látszaton túl - 21. rész

Másnap délután.
- Na, mit szólsz, Szívem Királynője? - kérdezte vidáman Sandro a faházban.
Lili megcsodálta a helyszínt és teljesen le volt nyűgözve.
- Imádom! - mondta, és már ugrott is Sandro nyakába, hogy egy csókot nyomjon az ajkára.
- Nagyon köszönöm! Nincs rá szó mennyire tetszik! - köszönte meg a férfinak, aki örült a boldogságának.
- Igaz, nem túl nagy...! - mondta kicsit kétségbeesve a lánynak.
- Ugyan, ne aggódj, mert én is pont ekkorára gondoltam! Tökéletes!
- Akkor jó. Nagyon szívesen.
- Máris behozom a dobozokat és nekiállok kipakolni az árut!
- Segítek!
Elkezdték behordani a dobozokat.

Aztán nekiálltak kicsomagolni őket.

Pár perc múlva Sandro hívást kapott Robtól, hogy menjen be a céghez, ezért magára kellett hagynia Lilit, aki ezt most nem is bánta annyira, hiszen így ki tud teljesen bontakozni a boltocska berendezésében.
Nagy pakolásba kezdett, estére végzett is, mire Sandro visszaért. Boldogan mutatta meg neki milyenné varázsolta a faházat.

- Azta! - csodálta meg Sandro a helyiséget. - Gyönyörű lett!

- Holnap reggel már nyithatunk is! - folytatta lelkesen a férfi. Lilit meghatották ezek a szavak és hogy Sandro ilyen nagyszívű.
- Gyere ide, kérlek! - szólt, és Sandro máris odafordult hozzá. Látta a lányon, hogy komoly a tekintete.
- Olyan csodálatos vagy! - mondta a férfinak, és a nyakába csimpaszkodott.

Lili mélyen a szemeibe nézett, és Sandro-t kezdte érdekelni a lány furcsa reakciója. Érezte, hogy valamit közölni akar vele, és mérhetetlenül kíváncsi lett mi az. Próbálta kifürkészni gondolatait. Aztán ráébredt. Hosszan megcsókolta a lányt.
- Jól érzem, hogy "felavatnád"? - tudakolta.
Lili csak bólintott.
- Persze, nem itt... - tette hozzá.
Sandro karjaiba vette és elindult vele a házba.
A szobában finoman letette az ágyra.
Sok apró csókot hintettek egymás ajkaira. Sandro boldog volt, hogy végre övé lehet a lány, igazán, egészen.
Gyengéden húzta le róla ruháját, és imádta, hogy most már megérintheti bárhol.
Másnap reggel Lili vidáman kelt fel.
- Nyitni kell, Szerelmem! Nyitni kell! - ébresztette lelkesen Sandro-t, aki álmosan szólt hozzá.
- Jó, Szépségem! Csak adj még pár percet! Igazán kifárasztottál az éjjel...
Lili mosolyogva sietett ki a fürdőbe. Sandro pedig, ahogy kezdett magához térni, első gondolata boldogsággal töltötte el.
~ Végre! Enyém ez a csodás lány.