A látszaton túl - 20. rész

Eltelt négy nap, mikorra Sandro kezdte már visszanyerni egészségét.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Lili boldogan, amikor meglátta őt.

- Jól, te kis ápolónő! Gyere a karjaimba!
Lili boldogan ölelte át.

- Holnap megcsókollak, holnapután pedig az enyém leszel!
- Persze! - nevetett rajta a lány.
- Miért, nem akarod?
- De! De, jobb, ha ezt nem tervezed el, hadd legyen váratlan!
- Igaz, a spontaneitást én is jobban szeretem ebben... Viszont, van valami, amit igenis megterveznék, attól függően, hogy mit válaszolsz majd rá!
- Miről van szó? - érdeklődött a lány, majd leültek.

- Kíváncsi volnék, ha nem gyerekekre vigyáznál, akkor mit csinálnál szívesen, mint munka?
Lili elgondolkodott.
- Azt hiszem, leginkább egy kis boltot szeretnék magamnak. - válaszolta.
- Nocsak! - csodálkozott el rajta Sandro, és tetszett neki az ötlet. - Milyen boltot?
- Ajándékboltot. Mindenféle kézműves termékkel. Azokat nagyon szeretem.
- Ez igazán jól hangzik! - örvendett a férfi. - Akkor most ezt meg is valósítjuk!

Lili szemei kikerekedtek.
- Miről beszélsz? - kérdezte meglepetten.
- Arról, hogy nyitunk neked egy kis boltot. Veszek egy üzlethelyiséget.
- Nem! - tiltakozott Lili.
- Nem szeretnéd?
A lány dilemmába esett.
- De..., de szeretném... - habogta. - De nem fogadhatom el, ez túl nagy ajándék!
- Jó, Szívem! - mondta szelíden Sandro. - Akkor hogyan jussunk közös nevezőre? Én szeretném, hogy elfogadd, neked pedig ez a vágyad.
- Nem tudnám viszonozni! - aggódott Lili.
- Viszonozni? Dehogynem, hiszen így többet lehetnénk együtt.
- Te erre vágysz? Velem lenni?
- Igen, természetesen, hiszen szeretlek.
- Jó. Akkor benne vagyok. De egy kicsit átalakítanám az ajánlatodat!
- Örömmel hallgatlak!
- Én csak egy kis faházikót szeretnék boltnak.
- Csodás! Mert akkor azt itt is meg lehet csinálni a telek elején, így még közelebb lennél hozzám. Egy kis kerti faházikót?
- Igen! De ez komoly? - örült nagyon a lány.
- Persze!
- Lenyűgöző vagy! - csodálta Lili Sandro-t, majd az ölébe ülve hosszan megcsókolta.

- Az első csókunk. - szólt utána a férfi, és Liliben is csak most ébredt fel ez a tény. - És te adtad nekem! Tudod, milyen boldogság ez?

- De remélem, nem gondolod most azt rólam, hogy csak a terved miatt adtam! - aggódott a lány.
- Nem, és remélem, te sem fogod azt gondolni, hogy csak a foglyommá akarlak tenni!
- Nem gondolom, mert én ugyanúgy szeretnék veled lenni, mint te velem! Ha ez nem így lenne, ezeket a napokat sem itt töltöttem volna. És ha arról van szó, akkor majd fizetek neked bérleti díjat is!
- Dehogy, ez eszedbe se jusson! Csak szeretném teljesíteni a vágyaidat, mert te vagy a Mindenem.
- Akkor egy cipőben járunk. Én is ezt szeretném neked.

A látszaton túl - 19. rész

- Sandro! Hogy vagy? - kérdezte Bel, miután felvette a telefont.

- Megvagyok, köszi. Azért hívlak, mert szeretném, ha felvennél valakit Lili helyére. Nem akarom, hogy visszamenjen. Meg tudnád ezt nekem oldani?

- Hát, elég későn szólsz, de rendben, kerítek valaki mást!
- Örök hálám!
- De ő mit szól ehhez?
- Még nem tudja, de nem érdekel mit fog szólni hozzá, nem engedem el és kész.
- Oké, Sandro! Rajtam nem fog múlni a boldogságotok!
- Köszi, szia!
- Szia.
Sandro elégedett volt, és rendkívül fáradt a sok nő miatt. Ezért vett egy forró fürdőt, majd visszafeküdt, és aludt egészen estig, akkor is csak azért kelt fel, hogy bevegye gyógyszerét, és hogy megkérje Lilit, hogy reggelig ne is zavarja, mert gyenge hozzá, aztán aludt is tovább.
Reggel arra ébredt, hogy berekedtek a hangszálai, annyit volt erőltetve a gyulladt torka. Lilien mikor bement hozzá és megtudta hogy van, kitalálták, hogy Sandro majd írásban kommunikál vele. A lány máris hozott neki papírt és ceruzát.

Sandro nekilátott az írásnak, és máris ezzel kezdte:

("Nem kell visszamenned. Elintéztem. Már nincs munkahelyed!")

Lili kellőképpen meglepődön ezen, és nem volt egészen boldog.
- Ezt hogy gondoltad? - kérte számon.

Sandro írni kezdett újra:
- "Úgy, hogy ezt akarom. Ne ellenkezz!"
- De most kereshetek másik munkát! Csak megnehezítetted a dolgomat!
- "Nem keresel te semmit! Itt maradsz velem! Majd én megadok neked mindent, amit csak szeretnél!"
- Igen, ez jól hangzik, és tényleg kedves tőled, de így annyira feleslegesnek fogom érezni magam. Nem akarom ezt! Csináld vissza!
- "Soha!"
- Akkor felhívom én Bel-t, te most úgysem tudsz beszélni! Legalább nem szólsz majd bele! - mosolyodott el Lili.

- "Bel nem fog visszavenni, még ha könyörögsz is neki!!!"

- Miért ne venne vissza?
- "Mert tudja, hogy jobb, ha nem kezd ki velem! :-) "
Lili kuncogni kezdett, mikor meglátta a smiley-t. Kezdte élvezni ezt a fajta kommunikációt.
- Olyan bolond vagy! - mondta mosolyogva.
Sandro rajzolt neki:

- Én is! - válaszolta Lili, és megsimította Sandro arcát.

- "Adj nekem pár napot, míg rendben leszek, és mindent megbeszélünk!"
- Jó.
Ezekután Lili megpróbálta Sandro-t minél kevésbé zavarni, hogy a lehető legtöbbet tudjon pihenni.

A látszaton túl - 18. rész

Liliben vegyes érzelmek voltak. Féltékeny is volt kicsit és szomorú is Annabella miatt, mert Sandro majdnem összejött vele. Kíváncsi is volt, hogy vajon miért nem történt meg, és félt is, hogy a jövőben megtörténhet mégis, mert abban is félt hinni, hogy Sandro szereti őt. Lassan visszament szerelme szobájába, aki így reagált rá:
- Gyere, ülj le, kérlek! Beszélnem kell veled!

A lány magában megijedt, annyira komolyan szólt hozzá Sandro. Gondolta, biztosan most fog szakítani vele Annabella miatt, mert tényleg tévedés volt az, hogy őt szereti. Leült mellé.

- Azon gondolkodtam, hogy vajon meddig leszel itt még? - mondta a lánynak. Lilinek igen rosszul esett ez.
- Máris elmehetek, ha úgy akarod! - válaszolta szomorúan, és közben arra gondolt, nem csoda az, hogy Annabella ilyen nagy hatással volt Sandro-ra, és már el is akarja küldeni. Hiszen hozzá senki sem mérhető. Összeszorult a torka.

- Nem ezt kérdeztem! - szólt a férfi. - Meddig engedett el a sógornőm téged?
- Holnapután vissza kell mennem. Teó megy már suliba, Cille pedig óviba. Belnek szüksége van rám.
- Értem.
Sandro látta Lilin, hogy magába van zuhanva.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Úgy érzem, nem kellett volna idejönnöm egyáltalán.
- Hogy, mi???
Lili arcán legördült egy könnycsepp. Sandro-t megrémisztette ez, és egyből közelebb csúszott hozzá. Kezével megsimította a lány arcát, aki alig bírt a férfira nézni.

- Miről beszélsz? - kérdezte újra finoman Lilitől. - Kérlek, ne csináld ezt! Miért sírsz? - aggódott kedvesen.
- Tönkre teszel engem. - válaszolta a lány.
- Tönkre? Mit tettem?
- Annabella és te... A többi nő és te... Nem bírom!
Sandro ráébredt, hogy Lili féltékeny, és most már tudta, hogy a lány szereti őt. Ettől boldog volt.

- Már mondtam, hogy nincs semmilyen nő! - nyugtatta. - Annabella sincs!
Lili felkapta a fejét erre és egyenesen Sandro szemébe nézett. Tekintetével szinte könyörgött neki, hogy ez igaz legyen.
- Ne csináld ezt, Lili! Tudod mennyire megőrjítesz? Most, hogy beteg vagyok meg van kötve a kezem, hogy hozzád érhessek, hogy megmutathassam mennyire szeretlek!
- Az csak kívánalom.
- Nem! Több annál.
Lili szipogott egy-kettőt, és megnyugodott.
- Szerinted, ha most jól lennék, Annabella mit látott volna itt? Azt, ahogyan téged csókollak. És nem érdekelt volna semmi és senki.
A lány nem bírta már és odabújt Sandro-hoz, aki szerelemmel ölelte át.

Mint a béke és nyugalom szigetén, úgy érezte magát Lili a karjaiban. Egy kicsit élvezte a pillanatot, de aztán kimondta gondolatait:
- A látszat mindig ellened szól!
- Lehet! De a lényeg, hogy mi van a látszaton túl.
Lilit érdekelte Sandro minden szava.
- Tudni akarok rólad mindent! - mondta neki.
- Fogsz hinni nekem?
- Igen, fogok.
- Akkor kérdezz bármit!
- Miért nem jöttetek össze?
Sandro lassan kezdett bele a válaszba:
- Annabella túl sok nekem. Túl tökéletes. Az a pár nap, amit ott töltöttem a panziójában, és ismerkedtünk egymással, folyton csak azt éreztem, hogy úgy kell őt kezelnem, mint egy porcelánbabát. Még ha ezen a kényelmetlenségen a kívánalmam felül is kerekedett, és benne is forrt a vágy, ő volt az, akiben végül mégis maradt tartás, és visszafogott engem. Persze, ha nem kellett volna hazajönnöm, még most is együtt lennénk, és ő már az enyém lenne. De erről nincs több értelme beszélni. Felesleges olyan dolgokon gondolkodni, hogy "mi lett volna, ha..."! Nem ez lett, és kész. Én nem bánom, nem siratom. Sőt, ha nem látogat meg, talán többé eszembe sem jut. ...Miattad.
- És ha lesz valaki, aki engem múl felül?
- Nem lesz. - szólt határozottan Sandro, szinte kikérte magának.
- Miért?

- Mert nem akarom, hogy legyen! Mert nem érdekel ez! Veled akarok lenni! Meg akarlak kapni! Úgyhogy jobb is,  ha most kimész innen a szobából, mert elfeledkezem arról, hogy beteg vagyok, és magam alá teperlek!
Lili mosolyogva bontakozott ki Sandro karjaiból, és szófogadóan tette a dolgát. Felvette a tálcát az éjjeliszekrényről és kiment a konyhába.
Mikor Sandro már biztos volt benne, hogy Lili nem tér vissza, előszedte telefonját...