- Szia, Sandro! - kiáltott boldogan, és már ugrott is a karjaiba.
- Nem is csajozok... - mormolta vigyorogva a kissrác.
- Akkor ki ez a lány itt? - néztek rá a fiúk.
- Hé, egy ilyen idős fiúnak dadus kell? Á, te engem be akarsz csapni! Bár, tudod mit, igazad van, nekem is kéne! Nem adod kölcsön?
- De! - kuncogott Teó, és élvezte a viccelődést.
Lilien érezte, hogy Sandro kipécézte magának.
- A húgod hol van? - kérdezte a férfi.
- Alszik.
- Helyes! Neked is azt kéne! Gyerünk csak vissza!
Felmentek mindhárman a szobába, és Sandro halkan ágyba rakta a fiút.
- Áh, most nem lehet, lányok vannak a szobában! - biccentett feléjük viccből. - Majd, ha ketten leszünk elmondom!
- És hoztál nekem valamit? - folytatta a fiú.
- Hogyne! De csak akkor kapod meg, ha most alszol egy nagyot! - ezzel magukra hagyták a gyerekeket.
Kint az ajtó előtt, ahogy közel kerültek egymáshoz, Lilien tekintete megakadt Sandro arcán, akinek feltűnt ez.
A lány hirtelen nem is tudott erre válaszolni.
Sandro látta a lányon mennyire kellemetlenül érzi magát.
- Most haragszol rám?
- Azt hiszem, hozzá kell szoknom ehhez a modorhoz. - válaszolt halkan Lili.
- Vagy el is mehetsz. - egészítette ki a férfi. - Nem mintha bajom volna veled, de tudod, én ilyen vagyok. Az utálatos. Nem sokan bírják. Te hogy döntesz?
- Örülök, hogy itt maradsz legalább nem fogok unatkozni. - vágott vissza Sandro szemtelen mosollyal.
Ekkor hallották kinyílni a bejárati ajtót, és lementek.
(Folyt. köv., de előbb lehet, hogy beiktatok egy hogyan készültet.)
Irtó cuki Teó ahogy jön le a lépcsőn!
VálaszTörlésNa de az a lépcső, ha nem tudom biztosan hogy Te készítetted, azt gondolnám hogy gyári. Nagyon profi munka, imádom!
A kislány is olyan édes ahogy fekszik, égnek álló copf-al. :D
Arra a mesére pedig, ami lányoknak nem való, én is kíváncsi vagyok ám. ;)
Köszi a dicséretet Virágszálam, hát, gondoltam rád a lépcsőkészítés közben sokszor, hogy tényleg a lift mennyivel egyszerűbb lett volna, na, de ide sajnos a lépcső passzolt jobban, pedig rendesen megszenvedtem vele!!!! Legfőképp a korláttal, ezért is lett olyan, amilyen. Nem valósághű korlát. Mondjuk, az is gond volt, hogy csak faragasztóm volt, és ezt a műanyagos tapétát, amiből a korlát fogórésze van, igazán nehezen ragasztja meg, már ott tartottam, hogy kihajítom az egészet, de végül sikerült. Nem is így akartam elrendezni a helyiséget, azért csináltam korlátot. Eredetileg úgy lett volna, hogy a lépcsőtől balra tér van, egy folyosó, vagy a konyha, de így praktikusabb lett a gyöngyfüggönyhöz, ami a konyhát leválasztja. Itt még nem látszik, csak az első képen lóg bele egy szál, de következő részben már láthatóbb.
TörlésA kölykök tényleg cukik, a kiscsajnak gyárilag ilyen a frizurája. :-)
A mese... :-) Biztos csak valami autós dolog... :-D Amúgy halkan megsúgom, ha csak rajtam múlna, sokkal merészebb történeteket csinálnék... :-)
Hát ez ragyogó lett!!! A lépcső! A korlát! De nekem a reluxás ajtók és ablakok is szuper-bejönnek! A gyerekek édik, a szoba is nagyszerű - fú, teljesen odavagyok tőled meg Barbietrendtől, hogy miket nem csináltok, én meg csak varrogatok... Nehezíti a dolgot, hogy helyem sem nagyon van - a "varróasztalom" egy nagyméretű, önkiszolgáló éttermes tálca, amit többnyire az ágyra rakok, ha dolgozom. Persze ez valahol kifogás, mert ha nagyon akarnám, meg tudnám oldani, és ilyenkor pláne zsongok, hogy kéne valamit alakítani ezen a téren is... Ehh, minden, amit felhoznék a mentségemre, nyávogás :D De egy szó, mint száz: abszolút látszik a belefektetett munka, a lépcsőház annyira él, hogy csak na!
VálaszTörlésViszont meg kell hagyni, a hapsi egyre antipatikusabb... Szerintem nem csak az a két verzió van, hogy felmond vagy tűri, hanem például helyre is rakhatná a fószert valami határozott, erélyes, zárkózott viselkedéssel. Persze, lehet, hogy akkor kidobnák, de nem hiszem, ha meg igen, ennyit ért a hely. Bocsánat, bele nem szólnék a világért sem, csak muszáj leírnom:D Kinyílik a bicska a zsebemben a fószerrel, a franc akarná bogozgatni, hogy a lelke mélyén biztos jófiú... Toll a fülébe! :D
Igazán köszönöm, olvadozom a szavaidtól, arany vagy!!! :-) A pasiról meg imádom a véleményed, olyan jókat mulatok rajta!!! :-D
TörlésMegsúgom, hasonlóképp vagyok a munkaasztallal, ahogy te a varróasztaloddal. :-) Az enyém pár darab rajztábla, az a nagy méretű... Amikor az egyik foglalt, mert rajtahagytam az előző félbehagyott alkotni valót, akkor előveszem a másik deszkát és azon csinálom a következő dolgot, amit szintén félbehagyok, ha mást van kedvem csinálni, így jön a harmadik rajztábla... :-) És ettől az egész szobám tele van cuccokkal, szinte ki sem látni belőlük. Én is az ágy szélén ülve dolgozom, és oda pakolok magam mellé. Nekem is így kényelmes, még nem éltem bele magam egy asztalba, de attól félek, hogy az túl fix. :-)