A látszaton túl - 10. rész

Lili hamarosan készen is lett az ágyazással, majd a férfi után indult a konyhába. Mikor a lépcső aljára ért meghallotta Sandro és Mara beszélgetését.
(Sandro): - Reméltem, hogy nem látlak többé.
(Mara): - Én viszont látni akartalak.

- Jó ürügy volt Zelle?
- Nem! Hiszen a legjobb barátnőm gyermeke! Mindenképp meglátogattam volna őket. De emellett... mégis. De hiszen ezt mindenki tudja!
- Mit? Ami volt köztünk, lezártuk, nem?
- Lezártuk? Nekem nem megy. Azóta is csak rád gondolok. Mindenkiben téged kereslek!
- Hazudsz, Mara! Te dobtál ki engem, most meg rólam beszélsz?
- Te ezt nem értheted! - szomorodott el a lány. - Te voltál az egyetlen férfi, aki minden porcikámban hatott rám. Ez megijesztett! Félem, hogy bármikor összetörheted a szívemet! El kellett, hogy hagyjalak.
- Gyáva! Mindent meg akartam adni neked!
Lili kővé dermedve hallgatta őket.
~ Mi ez az egész? - rémüldözött magában. ~ Sandro és Mara? Hát, mégsem idegenek egymás számára? Olyannyira nem, hogy lehet, még most is szeretik egymást?!
- Szeretlek Sandro, még mindig! - szólt Mara.

- Nem érdekelsz.
- Kérlek...! - könyörgött. - Én még mindig... nagyon...
- Mara, mit csinálsz?
- Szeretlek...
Ekkor Lili már nem bírt a kíváncsiságával, és megnézte őket. Látta, ahogy Mara és Sandro megcsókolják egymást.

Annyira egymásba voltak mélyedve, hogy észre sem vették, hogy ott áll. Miközben Lili számára az egész olyan lett, mint egy rossz álom.
~ Miért esik rosszul, ahogy kettejüket látom? - esett kétségbe.
Lassan mozdult meg dermedtségéből, és halkan visszament az emeletre a szobájába. Csalódott volt.

~ Hogy lehet, hogy ezt a férfit minden nő csókolgatja? Szeretni akarják, vele lenni. Pedig olyan goromba... és undok... De miért vagyok ilyen dühös? Miért érzem ezt? Azt hiszem..., de nem, az nem lehet... de igen, sajnos engem is vonz. - ismerte be magának.
~ "...Ez az ágy is, amiben alszol... és, ahol most mást is el tudnék veled képzelni, mint a perlekedés. ... - kezdte felidézni emlékeit.

~ De Rob azt mondta, hogy te jó lány vagy. Így kénytelen leszek mással lenni. Pedig őszintén szólva igazán szép vagy, kedvemre való."
~ Ah... a szavai! - olvadozott. ~ Olyasmiket mond, amiket mástól még sosem hallottam. Mindenem beleremeg. Vajon milyen lehet vele? Milyen lehetett Marának vagy a többi lánynak? Biztosan csodás. Jóleső lenne kipróbálni... csak úgy... érezni, ahogy mások. De velem biztos csak játszana. Egy könnyű kis kaland lennék. Amúgy is, ő most már újra Marával van. Jobb, ha nem is mélyedek bele az ábrándozásba. Sandro reménytelen és kész.