A látszaton túl - 11. rész

Másnap reggel a konyhában.
~ Vajon milyen lehetett az éjszakájuk? - elmélkedett magában Lili.

~ Mara most biztos boldog. Sandro elképesztő. Pont annyira tudja bántani az embert, mint amennyire boldoggá tenni.
Ekkor váratlanul Sandro jelent meg, és Lili láthatóan zavarba jött.
- Piros az arcod, mi van veled? - kérdezte menet közben a lánytól. - Csak nem rám gondoltál?

Lili felpattant a székről, és nekiállt csörömpölni a tányérokkal.
- Nem, dehogy!

- Tényleg idegesnek látszol, mi a baj?
- Semmi.
- Semmi? Nem lehet, hogy inkább a tegnap esti csókról van szó, amit nem kellett volna látnod?
Liliben megállt az ütő.
- Észrevettem, hogy minket nézel. - folytatta Sandro, a lány pulzusa pedig emelkedni kezdett.
- Ö-örülök, hogy összejöttetek! - nyögte ki végül.
- Szóval, örülsz... - pedzegette a férfi, majd egészen közel lépett Lilihez, szinte odaszorította a falhoz, akinek már a torkában dobogott a szíve.

Hirtelen eszébe jutott mi volna, ha most Sandro megcsókolná, és hogy most igazán vágyná ezt. Különösképp jólesett neki a férfi közelsége.
- Mit akartál tegnap? - súgta oda Sandro, miközben a lány arcát csodálta.
- Semmit... - szólt félénken. - Vagyis... csak beszélni veled.
- Halljam! - kérte Sandro, de a lány nem bírt válaszolni.
- Nos? - kérdezte kis idő után a férfi.
- Már nem aktuális. - válaszolta a lány.
- Miért? Mert Marával összejöttem?
- Igen... Nem tudtam, hogy kapcsolatban voltatok egymással.
- Úgy akartunk tenni, mintha soha nem is lett volna köztünk semmi. Hogy könnyebb legyen felejteni, de hát ez abszurdum. Mikor megláttalak egyből a nővéred jutott eszembe.
Lilinek nem estek jól ezek a szavak. Nem ezt akarta hallani, holott tudta, nem hallhat mást. Nem akart hasonmás lenni.
- Sajnálom, ha bántottalak, minden emiatt volt. - folytatta Sandro, bár őszinteségével most is csak ezt tette.
- Én pedig azt, hogy rá emlékeztetlek! Ez senkinek se jó. Ahogy az se volna jó, ha most meg Mara látna így minket! Még félreértené. Ezért kérlek, maradj tőlem távolabb! Én nem vagyok Mara, többé ne lásd bennem! - válaszolta határozottan Lili.
Sandro lassan eltávolodott a lánytól.
- Bár talán nem hiszed, de már ismerem a különbséget! - mondta. - És azt is tudom mit akarok.

- Akkor jó. - válaszolta sebzett szívvel Lili. - Szeressétek egymást most már jól!
- A helyén lesz minden. Addig nem nyugszom.
Sandro otthagyta Lilit, aki nem igazán értette miről is beszélt neki. Talán 10 perc telhetett el, mikor Mara megjelent útra készen.

- Hová mész? - kérdezte Lili csodálkozva.
- Haza. - válaszolta lazán Mara.
- De... de... és Sandro? Máris itthagyod?
- Ennyi volt, drága húgocskám!
- Ennyi??? Ezt nem teheted vele megint!!!!
- Honnan tudsz te erről?! De, mindegy is, már nem is lehetne titok. Viszont most más a helyzet. Csak, hogy tudd, egész éjjel fűztem Sandro-t, de hiába. Nem akart engem. Aztán rájöttem, hogy miért. Nem én érdeklem.
- De hisz, nincs is neki más!... Úgy értem, komolyabb...
- Mindegy, mert én akkor sem kellek neki. Most már nem tehetek érte semmit. Hiába szerettem volna. Ezért megyek haza. Kellemetlen volna itt maradnom.
- Sajnálom. Miért nem mondtad soha, hogy ennyire szereted őt?
- Mert még magamnak se vallottam be. Nem akartam elhinni, hogy ez komoly. Nem akartam, hogy fájjon. De látod, most mégis így jártam, elkerülhetetlen volt. De mondd csak Lili, téged nem környékezett meg?
Lili hirtelen nem is tudta mit válaszoljon.
- Egy kicsit... - vallotta be félénken.
- És van terved vele?
- Nekem??? Nincs.
- Ha mégis beleszeretnél, vigyázz magadra és ne kövesd el azt a hibát, amit én!
- Ezt hogy érted?
- Higgy Sandro-ban! A látszat ellenére, ő nem hazudik, nem csal meg. Ha szeret, akkor számára nem lesz más. Ne félj lépni vele!
Marának ezek voltak az utolsó szavai, majd elköszönt húgától és elindult haza.