A látszaton túl - 13. rész

Hamarosan elállt az eső, és kisütött a nap.
Kora délután.
- Helló, Rob! Hát, te merre voltál? - kérdezte bátyját Sandro.

- Megvettem az új otthonunkat. - újságolta boldogan. - Belinda olyan boldog, mint még soha!
Sandro igencsak meglepődött, és aggasztani kezdte, hogy Lili elkerül tőle.
- Máris? - kérdezte.
- Már így is hónapok óta itt lakunk, éppen ideje volt.
- Tudod, hogy én örülök nektek!
- Tudom, de akkor is muszáj.
- És mikor költöztök?
- Már holnap estére ott szeretnék lenni. A ház új, csak ránk vár.
Sandro elszomorodott.
- Mi a baj, öcsém? - látta rajta Rob. - Ennyire hiányozni fogunk? Vagy történt valami?
- Gyere, ülj le, elmondom!
Rob leült mellé.

- Összejöttem Lilivel. - vágott a közepébe Sandro.
- Mit csináltál? - lepődött meg Rob.
- Ma délelőtt. Egyszerűen megkaptam.
- Az nem semmi!
- Az nem semmi, hogy megőrülök érte. Egyszerűen sosem hagy nyugodni. A tervetek sikeres volt, hogy végképp elfelejtsem Marát, és köszönöm, hogy ezt a lányt ide hoztátok!
- Ez remek, nagyon örülök neki! De remélem, nem futó kaland lesz!
- Futó kaland csak miattatok lenne...
- Értelek, Sandro! Attól félsz, hogy a költözéssel elveszíted. Ha akarod felveszek helyette valaki mást, és akkor itt tud maradni veled. Ha ideköltöznénk a szomszédba még könnyű volna, de kb. 2 órányira leszünk.
- Akkor innen nem járhatna át hozzátok dolgozni. Nem akarom a munkáját sem elvenni, bár mellettem nem szorulna rá.
- Gondolom az önbecsülése ezt nem engedné meg neki. Ezt meg kell beszélnetek!
Eközben Belinda is félrehívta Lilit beszélgetni.
- Képzeld, Lili, elköltözünk! - újságolta boldogan, de a lányban megállt az ütő.

- Mi- mit mondasz?
- Rob megvette a házat, én meg máris nekiállok csomagolni!
Lili is magába zuhant, és Belinda észrevette ezt.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Valamit el kell mondanom neked. - kezdte Lili.
- Hallgatlak, bármi is az, mondd el!
- Beleszerettem Sandro-ba...
Bel teljesen meglepődött.
- ... és ma... olyat tettem, amit ilyen formában soha nem tennék...
- Vele voltál?
- Igen. - bólintott félénken.
- Hát, nem is tudom mit mondjak. Egyrészt nagyon örülök neki, másrészt féltelek tőle!
Ebben a pillanatban odaérkeztek a fiúk.

- Gyere, Bel, Sandro-nak beszélnie kell Lilivel! - szólt kedvesen Rob.
- Ó, akkor nem zavarunk!
Rob és Bel felmentek az emeletre a gyerekekhez.
- Nem akarom, hogy elmenj, Lili! - mondta Sandro, és kedvesen megsimogatta az arcát.

- Nem tudom mit kéne tennem. - válaszolt a lány.
- Nem szeretsz? - lepődött meg a férfi.
- Nem erről van szó.
- De erről! Mi volt ez a mai? - kezdte indulatosan számon kérni Sandro.

- Nem tudom mire gondolsz!
- Mire? Arra, hogy felkínáltad magad nekem! Arra, hogy még csak meg sem csókolhattalak! A testedet sem láthattam, át se öleltél, semmi nem volt, csak hagytad magad ösztönösen, mint egy szuka. Mi volt ez?
- Nem tudom! - esett kétségbe Lili. - Én csak veled akartam lenni!
- Nem! Ezt így nem fogadom el! És most meg elmennél?
Ekkor Liliben megszületett a döntés.
- El kell mennem. - mondta.