A látszaton túl - 14. rész

Másnap délelőtt már útra készen állt a család. Megpakolva a csomagokkal elindultak Robék a kocsival. Sandro és Lili egy másik autóval ment mögöttük.

Eleinte egyikük sem szólalt meg, de végül Sandro törte meg a zavaró csendet:
- Még mindig nem akarom, hogy elmenj! - szólt kedvesen, de tudta, hogy Lilitől erre nem kap majd választ. - Soha nem éreztem magam így még senkivel, mint veled. Te vagy az, akivel mindent el tudnék képzelni...
- Mi az a "minden"? - lett kíváncsi a lány.

- A napjaimat veled... Szeretni egymást. Házasságot, gyerekeket... Boldog életet, amilyen a bátyáméké is. Mindent, amit ember csak kívánhat.
Lili magában elcsodálkozott Sandro érzelmein, és igazán jólestek neki a férfi szavai.
- Szeretném hinni, hogy amit mondasz mind igaz! - válaszolta.
Sandro ledöbbent.
- Talán megvan rá az okod, hogy csak rosszat gondolj rólam, de tényleg azt hiszed, ilyesmiket hazudnék azért, hogy megkapjalak?
- Nem tudom.
- Hogy bizonyítsam be, hogy tévedsz?
- Nem tudom. Lehet, nincs is rá módod, mert bármit is tennél, kétkedve fogadnám.
- De miért??
Lili nem válaszolt.
- Miért???
- Mert, amit belőled láttam óvatosságra int. Ki ismerheti a nőügyeid? Ki tudhatja, lehet, hogy már gyereked is van valahol!
Sandrot lesújtották Lili szavai, és magában igazat is adott neki, de azt tudta, hogy nem hagyott hátra elvarratlan szálakat.

- Sosem csaltam meg senkit. - mondta komolyan. - Lehet, a te szemedben sok lányt szerettem, de nem szórakoztam velük. Nem használtam ki és nem dobtam el senkit.
- És a fizetős lányok?
- Azt hittem, hogy velük Marát próbálom felejteni... de ma már tudom, hogy a legutóbbi alkalomkor a te jelenléted hergelt rájuk. Valójában téged akartalak, de elutasító voltál...
- Az én hibám, hogy nem bírsz ellenállni?
- Nem. Erről szó sincs. Gyarló vagyok, tudom. De a hiba egy tőről fakad. Onnan, hogy szerelmes vagyok beléd.
Lilin érzéki borzongás futott végig. Sandro a szívéig hatolt.
- Nem akarok senki mást, csak téged. - folytatta a férfi, és a lány minden porcikája elgyengült tőle. Legszívesebben a nyakába ugrott volna, hogy megcsókolja. Arra gondolt, ha ezt Sandro így folytatja,  mindjárt ő teperi le a férfit. De tartotta magát.
- Nem remélhetek, igaz? - kérdezte végül, és Lili nem is tudta mit válaszoljon.
- Nem tudom most még. A távolság mától elválaszt majd minket, és ki fog tisztulni a fejünk. Akkor majd mindketten világosabban fogunk látni. A közeledben csak összezavarodom.
- Nem. Pont akkor látsz tisztán, mert ugyanazt érzed, amit én. Remélem, hogy mihamarabb meg fog jönni hozzám a bátorságod!
Az út további részében már nem szóltak egymáshoz. Később, amikor megérkeztek Robék házához, Sandro segített kipakolni, majd megnézte belülről a házat, amit igazán tetszetősnek talált. Hamarosan elköszönt mindenkitől és útnak indult haza.