2016. november 14., hétfő

A látszaton túl - 20. rész

Eltelt négy nap, mikorra Sandro kezdte már visszanyerni egészségét.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Lili boldogan, amikor meglátta őt.
- Jól, te kis ápolónő! Gyere a karjaimba!
Lili boldogan ölelte át.
- Holnap megcsókollak, holnapután pedig az enyém leszel!
- Persze! - nevetett rajta a lány.
- Miért, nem akarod?
- De! De, jobb, ha ezt nem tervezed el, hadd legyen váratlan!
- Igaz, a spontaneitást én is jobban szeretem ebben... Viszont, van valami, amit igenis megterveznék, attól függően, hogy mit válaszolsz majd rá!
- Miről van szó? - érdeklődött a lány, majd leültek.
- Kíváncsi volnék, ha nem gyerekekre vigyáznál, akkor mit csinálnál szívesen, mint munka?
Lili elgondolkodott.
- Azt hiszem, leginkább egy kis boltot szeretnék magamnak. - válaszolta.
- Nocsak! - csodálkozott el rajta Sandro, és tetszett neki az ötlet. - Milyen boltot?
- Ajándékboltot. Mindenféle kézműves termékkel. Azokat nagyon szeretem.
- Ez igazán jól hangzik! - örvendett a férfi. - Akkor most ezt meg is valósítjuk!
Lili szemei kikerekedtek.
- Miről beszélsz? - kérdezte meglepetten.
- Arról, hogy nyitunk neked egy kis boltot. Veszek egy üzlethelyiséget.
- Nem! - tiltakozott Lili.
- Nem szeretnéd?
A lány dilemmába esett.
- De..., de szeretném... - habogta. - De nem fogadhatom el, ez túl nagy ajándék!
- Jó, Szívem! - mondta szelíden Sandro. - Akkor hogyan jussunk közös nevezőre? Én szeretném, hogy elfogadd, neked pedig ez a vágyad.
- Nem tudnám viszonozni! - aggódott Lili.
- Viszonozni? Dehogynem, hiszen így többet lehetnénk együtt.
- Te erre vágysz? Velem lenni?
- Igen, természetesen, hiszen szeretlek.
- Jó. Akkor benne vagyok. De egy kicsit átalakítanám az ajánlatodat!
- Örömmel hallgatlak!
- Én csak egy kis faházikót szeretnék boltnak.
- Csodás! Mert akkor azt itt is meg lehet csinálni a telek elején, így még közelebb lennél hozzám. Egy kis kerti faházikót?
- Igen! De ez komoly? - örült nagyon a lány.
- Persze!
- Lenyűgöző vagy! - csodálta Lili Sandro-t, majd az ölébe ülve hosszan megcsókolta.
- Az első csókunk. - szólt utána a férfi, és Liliben is csak most ébredt fel ez a tény. - És te adtad nekem! Tudod, milyen boldogság ez?
- De remélem, nem gondolod most azt rólam, hogy csak a terved miatt adtam! - aggódott a lány.
- Nem, és remélem, te sem fogod azt gondolni, hogy csak a foglyommá akarlak tenni!
- Nem gondolom, mert én ugyanúgy szeretnék veled lenni, mint te velem! Ha ez nem így lenne, ezeket a napokat sem itt töltöttem volna. És ha arról van szó, akkor majd fizetek neked bérleti díjat is!
- Dehogy, ez eszedbe se jusson! Csak szeretném teljesíteni a vágyaidat, mert te vagy a Mindenem.
- Akkor egy cipőben járunk. Én is ezt szeretném neked.

8 megjegyzés:

  1. Én is szeretnék egy kézműves boltot! De hol a Sandróm, aki ezt meg is valósítja? :)))
    Azt hiszem hogy Lili megfogta az Isten lábát ezzel a pasassal :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? :-) Én is erről ábrándozom! :-) De szerintem a Sandro-k ritkák, mint a fehér holló. :-(

      Törlés
  2. Hát igen, sajna ritkák :) De végre kezdenek egyenesbe jönni! Lili ne kövesse el azt a hülyeséget, amit én: már sokan sírtak a büszkeségből elhalasztott jó lehetőség miatt! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jah, bizony, ahogy mondod, van, hogy jobb, ha az ember elengedi a büszkeségét. Hát, ő már nem fog sírni. És valóban kezdenek egymásra hangolódni, egymást megismerni. Sőt, olyan biztonságban érezni magukat egymással, hogy elereszthetik a félelmeiket, gátlásaikat. :-)

      Törlés
  3. Faház lesz 😊 jajj de kíváncsi vagyok rá 😊 szépen karácsonyosra berendezve, hóember az ajtónál, kis bögrék rénszarvasokkal és fenyőfákkal... Sok - sok fénykép lesz, ugye??

    Már teljesen elkapott a karácsony szelleme 🎄

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cuki vagy! :-D Már engem is elkapott a karácsony szelleme!!!! :-) Főleg, a piros színű kiegészítők tetszenek, holott eddig sose voltam oda a pirosért... :-D
      Nah, hát, a faház az ugyebár papírból lesz, mert nálam minden papírból készül, kivéve, ha textilt kíván a darab. Akkor itt most el is mondom, hogy tejesdobozt daraboltam fel léceknek, mert annak barna színe van és lapos, (és mindig gyűjtöm). Így nem kell festegetni... De még így se tudom, hogy mikor fogok tudni jönni a következő résszel...
      Igen, karácsonyi cuccokkal kéne berendezni a helyiséget, már tavaly is csináltam pár mini holmit, mert az EAH Palotára is tervezek egy hasonló boltot. Meg faházikót is, amiben a nagypapa és Cerise lakik, és ami remélhetőleg szintén készen lesz idén. Annak a szerkezete jóval bonyolultabb lesz, mint a tejesdoboz megoldás, ezért készül már egy éve. Viszont, imádom csinálni, azt hiszem, az lesz az egyik kedvenc alkotásom.
      Ami Lili faházikóját illeti még, nemcsak ezt a kis helyiséget tervezem neki, hanem, hogy karácsonyra felmennek kettesben a hegyekbe egy erdei faházba, és ott töltik majd az ünnepeket. Lesz kandalló meg minden, bár ez Cerise-nek is lesz a másik blogra...
      Hát, igyekszem rajta lenni az ügyön, mert engem is lelkesít, és ilyenkor jó dolgozni a feladaton. :-) Megpróbálok minél több árut készíteni, mert akkor annál több képet lehet csinálni. ;-)

      Törlés
  4. Szuper ötlet a faház! Meg az ajándékbolt is. Szezonálisan lehet ajándékokat árusítani, ez tetszik, meg a kézművesség is nagyon király! Lili helyében én az első két bevételből elmennék egy iskolába is, hogy üzletvezetői képesítése is legyen. És a másik, ha mégis összevesznek Sandroval, ne függjön teljes mértékben a pasitól, a bevétel egy részét félretenném tartalékba, a másikat a közösbe pakolnám. Így nem lenne kiszolgáltatott, függő helyzetben. Meg jogilag (szerződéssel, haszonélvezeti joggal stb.) is tisztáznám a dolgokat, mert ÜZLETBEN NINCS BARÁTSÁG! Ezt a saját bőrömön tanultam meg nemrég. Oké, talán túlzottan is beleéltem magam a történetbe... Bocsi az okoskodásért, de ez csak azért van, mert jól bele tudom élni magam a szituációba. Ez meg Neked köszönhető, mert nagyon jól kitaláltad és összehoztad a történetet. A képek gyönyörűek, a megfogalmazás és párbeszédek nyagyon letisztultak és jól megfogalmazottak, egyszerűen imádom a stílusod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, hát, igazán szívből köszönöm a dicséretet, drága vagy! :-) Annak is nagyon örülök, amikor azt olvashatom, hogy beleélitek magatokat a történetbe! <3
      Ami a párbeszédeket és megfogalmazást illeti, ebben is szeretem az egyszerűséget, ezért is próbálok lényegre törő lenni. Ezt kimondottan férfiaktól tanultam, mert mindig tanulmányozom magamban őket. Nem bonyolítják túl a kommunikációt, és ha netán érzelmet is visznek bele, azon sem problémáznak túl sokat. Ez nekem nagyon tetszik bennük, ezért a női karaktereim is általában ilyenek, csak valamivel több érzelemmel, lágyabban. Nagyon szeretek játszani a szavakkal, bár nehezen fogalmazom meg a mondandómat általában. :-)
      Az üzletvezetői képesítésre nem is gondoltam, mert a fantáziámban kicsit el vagyok rugaszkodva a valós Magyarországtól, és a sztorimban átsiklom az ilyen részletek felett. Mintha oda nem kéne, nekik nincs ilyen problémájuk, olyan világban élnek, ahol szabadon megtehetik. Amúgy tetszik az ötlet, hogy Lili tanulhatna is, majd azért ezen még gondolkodom beleteszem-e, vagy merre alakítsam a dolgokat. Igazából szeretném, ha összeházasodnának és gyerekük születne, csak még az időzítést nem tudom. Meglátom, mi-hogyan fér bele. ;-)
      Az biztos, hogy az üzlet által Lili gazdagodni fog, és én is azt vallom, hogy üzletben nincs barátság.

      Törlés