A látszaton túl - 21. rész

Másnap délután.
- Na, mit szólsz, Szívem Királynője? - kérdezte vidáman Sandro a faházban.

Lili megcsodálta a helyszínt és teljesen le volt nyűgözve.
- Imádom! - mondta, és már ugrott is Sandro nyakába, hogy egy csókot nyomjon az ajkára.

- Nagyon köszönöm! Nincs rá szó mennyire tetszik! - köszönte meg a férfinak, aki örült a boldogságának.
- Igaz, nem túl nagy...! - mondta kicsit kétségbeesve a lánynak.
- Ugyan, ne aggódj, mert én is pont ekkorára gondoltam! Tökéletes!
- Akkor jó. Nagyon szívesen.
- Máris behozom a dobozokat és nekiállok kipakolni az árut!
- Segítek!
Elkezdték behordani a dobozokat.

Aztán nekiálltak kicsomagolni őket.

Pár perc múlva Sandro hívást kapott Robtól, hogy menjen be a céghez, ezért magára kellett hagynia Lilit, aki ezt most nem is bánta annyira, hiszen így ki tud teljesen bontakozni a boltocska berendezésében.
Nagy pakolásba kezdett, estére végzett is, mire Sandro visszaért. Boldogan mutatta meg neki milyenné varázsolta a faházat.

- Azta! - csodálta meg Sandro a helyiséget. - Gyönyörű lett!

- Holnap reggel már nyithatunk is! - folytatta lelkesen a férfi. Lilit meghatották ezek a szavak és hogy Sandro ilyen nagyszívű.
- Gyere ide, kérlek! - szólt, és Sandro máris odafordult hozzá. Látta a lányon, hogy komoly a tekintete.
- Olyan csodálatos vagy! - mondta a férfinak, és a nyakába csimpaszkodott.

Lili mélyen a szemeibe nézett, és Sandro-t kezdte érdekelni a lány furcsa reakciója. Érezte, hogy valamit közölni akar vele, és mérhetetlenül kíváncsi lett mi az. Próbálta kifürkészni gondolatait. Aztán ráébredt. Hosszan megcsókolta a lányt.
- Jól érzem, hogy "felavatnád"? - tudakolta.
Lili csak bólintott.
- Persze, nem itt... - tette hozzá.
Sandro karjaiba vette és elindult vele a házba.

A szobában finoman letette az ágyra.

Sok apró csókot hintettek egymás ajkaira. Sandro boldog volt, hogy végre övé lehet a lány, igazán, egészen.
Gyengéden húzta le róla ruháját, és imádta, hogy most már megérintheti bárhol.

Másnap reggel Lili vidáman kelt fel.
- Nyitni kell, Szerelmem! Nyitni kell! - ébresztette lelkesen Sandro-t, aki álmosan szólt hozzá.

- Jó, Szépségem! Csak adj még pár percet! Igazán kifárasztottál az éjjel...
Lili mosolyogva sietett ki a fürdőbe. Sandro pedig, ahogy kezdett magához térni, első gondolata boldogsággal töltötte el.

~ Végre! Enyém ez a csodás lány.

A látszaton túl - 20. rész

Eltelt négy nap, mikorra Sandro kezdte már visszanyerni egészségét.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Lili boldogan, amikor meglátta őt.

- Jól, te kis ápolónő! Gyere a karjaimba!
Lili boldogan ölelte át.

- Holnap megcsókollak, holnapután pedig az enyém leszel!
- Persze! - nevetett rajta a lány.
- Miért, nem akarod?
- De! De, jobb, ha ezt nem tervezed el, hadd legyen váratlan!
- Igaz, a spontaneitást én is jobban szeretem ebben... Viszont, van valami, amit igenis megterveznék, attól függően, hogy mit válaszolsz majd rá!
- Miről van szó? - érdeklődött a lány, majd leültek.

- Kíváncsi volnék, ha nem gyerekekre vigyáznál, akkor mit csinálnál szívesen, mint munka?
Lili elgondolkodott.
- Azt hiszem, leginkább egy kis boltot szeretnék magamnak. - válaszolta.
- Nocsak! - csodálkozott el rajta Sandro, és tetszett neki az ötlet. - Milyen boltot?
- Ajándékboltot. Mindenféle kézműves termékkel. Azokat nagyon szeretem.
- Ez igazán jól hangzik! - örvendett a férfi. - Akkor most ezt meg is valósítjuk!

Lili szemei kikerekedtek.
- Miről beszélsz? - kérdezte meglepetten.
- Arról, hogy nyitunk neked egy kis boltot. Veszek egy üzlethelyiséget.
- Nem! - tiltakozott Lili.
- Nem szeretnéd?
A lány dilemmába esett.
- De..., de szeretném... - habogta. - De nem fogadhatom el, ez túl nagy ajándék!
- Jó, Szívem! - mondta szelíden Sandro. - Akkor hogyan jussunk közös nevezőre? Én szeretném, hogy elfogadd, neked pedig ez a vágyad.
- Nem tudnám viszonozni! - aggódott Lili.
- Viszonozni? Dehogynem, hiszen így többet lehetnénk együtt.
- Te erre vágysz? Velem lenni?
- Igen, természetesen, hiszen szeretlek.
- Jó. Akkor benne vagyok. De egy kicsit átalakítanám az ajánlatodat!
- Örömmel hallgatlak!
- Én csak egy kis faházikót szeretnék boltnak.
- Csodás! Mert akkor azt itt is meg lehet csinálni a telek elején, így még közelebb lennél hozzám. Egy kis kerti faházikót?
- Igen! De ez komoly? - örült nagyon a lány.
- Persze!
- Lenyűgöző vagy! - csodálta Lili Sandro-t, majd az ölébe ülve hosszan megcsókolta.

- Az első csókunk. - szólt utána a férfi, és Liliben is csak most ébredt fel ez a tény. - És te adtad nekem! Tudod, milyen boldogság ez?

- De remélem, nem gondolod most azt rólam, hogy csak a terved miatt adtam! - aggódott a lány.
- Nem, és remélem, te sem fogod azt gondolni, hogy csak a foglyommá akarlak tenni!
- Nem gondolom, mert én ugyanúgy szeretnék veled lenni, mint te velem! Ha ez nem így lenne, ezeket a napokat sem itt töltöttem volna. És ha arról van szó, akkor majd fizetek neked bérleti díjat is!
- Dehogy, ez eszedbe se jusson! Csak szeretném teljesíteni a vágyaidat, mert te vagy a Mindenem.
- Akkor egy cipőben járunk. Én is ezt szeretném neked.

A látszaton túl - 19. rész

- Sandro! Hogy vagy? - kérdezte Bel, miután felvette a telefont.

- Megvagyok, köszi. Azért hívlak, mert szeretném, ha felvennél valakit Lili helyére. Nem akarom, hogy visszamenjen. Meg tudnád ezt nekem oldani?

- Hát, elég későn szólsz, de rendben, kerítek valaki mást!
- Örök hálám!
- De ő mit szól ehhez?
- Még nem tudja, de nem érdekel mit fog szólni hozzá, nem engedem el és kész.
- Oké, Sandro! Rajtam nem fog múlni a boldogságotok!
- Köszi, szia!
- Szia.
Sandro elégedett volt, és rendkívül fáradt a sok nő miatt. Ezért vett egy forró fürdőt, majd visszafeküdt, és aludt egészen estig, akkor is csak azért kelt fel, hogy bevegye gyógyszerét, és hogy megkérje Lilit, hogy reggelig ne is zavarja, mert gyenge hozzá, aztán aludt is tovább.
Reggel arra ébredt, hogy berekedtek a hangszálai, annyit volt erőltetve a gyulladt torka. Lilien mikor bement hozzá és megtudta hogy van, kitalálták, hogy Sandro majd írásban kommunikál vele. A lány máris hozott neki papírt és ceruzát.

Sandro nekilátott az írásnak, és máris ezzel kezdte:

("Nem kell visszamenned. Elintéztem. Már nincs munkahelyed!")

Lili kellőképpen meglepődön ezen, és nem volt egészen boldog.
- Ezt hogy gondoltad? - kérte számon.

Sandro írni kezdett újra:
- "Úgy, hogy ezt akarom. Ne ellenkezz!"
- De most kereshetek másik munkát! Csak megnehezítetted a dolgomat!
- "Nem keresel te semmit! Itt maradsz velem! Majd én megadok neked mindent, amit csak szeretnél!"
- Igen, ez jól hangzik, és tényleg kedves tőled, de így annyira feleslegesnek fogom érezni magam. Nem akarom ezt! Csináld vissza!
- "Soha!"
- Akkor felhívom én Bel-t, te most úgysem tudsz beszélni! Legalább nem szólsz majd bele! - mosolyodott el Lili.

- "Bel nem fog visszavenni, még ha könyörögsz is neki!!!"

- Miért ne venne vissza?
- "Mert tudja, hogy jobb, ha nem kezd ki velem! :-) "
Lili kuncogni kezdett, mikor meglátta a smiley-t. Kezdte élvezni ezt a fajta kommunikációt.
- Olyan bolond vagy! - mondta mosolyogva.
Sandro rajzolt neki:

- Én is! - válaszolta Lili, és megsimította Sandro arcát.

- "Adj nekem pár napot, míg rendben leszek, és mindent megbeszélünk!"
- Jó.
Ezekután Lili megpróbálta Sandro-t minél kevésbé zavarni, hogy a lehető legtöbbet tudjon pihenni.

A látszaton túl - 18. rész

Liliben vegyes érzelmek voltak. Féltékeny is volt kicsit és szomorú is Annabella miatt, mert Sandro majdnem összejött vele. Kíváncsi is volt, hogy vajon miért nem történt meg, és félt is, hogy a jövőben megtörténhet mégis, mert abban is félt hinni, hogy Sandro szereti őt. Lassan visszament szerelme szobájába, aki így reagált rá:
- Gyere, ülj le, kérlek! Beszélnem kell veled!

A lány magában megijedt, annyira komolyan szólt hozzá Sandro. Gondolta, biztosan most fog szakítani vele Annabella miatt, mert tényleg tévedés volt az, hogy őt szereti. Leült mellé.

- Azon gondolkodtam, hogy vajon meddig leszel itt még? - mondta a lánynak. Lilinek igen rosszul esett ez.
- Máris elmehetek, ha úgy akarod! - válaszolta szomorúan, és közben arra gondolt, nem csoda az, hogy Annabella ilyen nagy hatással volt Sandro-ra, és már el is akarja küldeni. Hiszen hozzá senki sem mérhető. Összeszorult a torka.

- Nem ezt kérdeztem! - szólt a férfi. - Meddig engedett el a sógornőm téged?
- Holnapután vissza kell mennem. Teó megy már suliba, Cille pedig óviba. Belnek szüksége van rám.
- Értem.
Sandro látta Lilin, hogy magába van zuhanva.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Úgy érzem, nem kellett volna idejönnöm egyáltalán.
- Hogy, mi???
Lili arcán legördült egy könnycsepp. Sandro-t megrémisztette ez, és egyből közelebb csúszott hozzá. Kezével megsimította a lány arcát, aki alig bírt a férfira nézni.

- Miről beszélsz? - kérdezte újra finoman Lilitől. - Kérlek, ne csináld ezt! Miért sírsz? - aggódott kedvesen.
- Tönkre teszel engem. - válaszolta a lány.
- Tönkre? Mit tettem?
- Annabella és te... A többi nő és te... Nem bírom!
Sandro ráébredt, hogy Lili féltékeny, és most már tudta, hogy a lány szereti őt. Ettől boldog volt.

- Már mondtam, hogy nincs semmilyen nő! - nyugtatta. - Annabella sincs!
Lili felkapta a fejét erre és egyenesen Sandro szemébe nézett. Tekintetével szinte könyörgött neki, hogy ez igaz legyen.
- Ne csináld ezt, Lili! Tudod mennyire megőrjítesz? Most, hogy beteg vagyok meg van kötve a kezem, hogy hozzád érhessek, hogy megmutathassam mennyire szeretlek!
- Az csak kívánalom.
- Nem! Több annál.
Lili szipogott egy-kettőt, és megnyugodott.
- Szerinted, ha most jól lennék, Annabella mit látott volna itt? Azt, ahogyan téged csókollak. És nem érdekelt volna semmi és senki.
A lány nem bírta már és odabújt Sandro-hoz, aki szerelemmel ölelte át.

Mint a béke és nyugalom szigetén, úgy érezte magát Lili a karjaiban. Egy kicsit élvezte a pillanatot, de aztán kimondta gondolatait:
- A látszat mindig ellened szól!
- Lehet! De a lényeg, hogy mi van a látszaton túl.
Lilit érdekelte Sandro minden szava.
- Tudni akarok rólad mindent! - mondta neki.
- Fogsz hinni nekem?
- Igen, fogok.
- Akkor kérdezz bármit!
- Miért nem jöttetek össze?
Sandro lassan kezdett bele a válaszba:
- Annabella túl sok nekem. Túl tökéletes. Az a pár nap, amit ott töltöttem a panziójában, és ismerkedtünk egymással, folyton csak azt éreztem, hogy úgy kell őt kezelnem, mint egy porcelánbabát. Még ha ezen a kényelmetlenségen a kívánalmam felül is kerekedett, és benne is forrt a vágy, ő volt az, akiben végül mégis maradt tartás, és visszafogott engem. Persze, ha nem kellett volna hazajönnöm, még most is együtt lennénk, és ő már az enyém lenne. De erről nincs több értelme beszélni. Felesleges olyan dolgokon gondolkodni, hogy "mi lett volna, ha..."! Nem ez lett, és kész. Én nem bánom, nem siratom. Sőt, ha nem látogat meg, talán többé eszembe sem jut. ...Miattad.
- És ha lesz valaki, aki engem múl felül?
- Nem lesz. - szólt határozottan Sandro, szinte kikérte magának.
- Miért?

- Mert nem akarom, hogy legyen! Mert nem érdekel ez! Veled akarok lenni! Meg akarlak kapni! Úgyhogy jobb is,  ha most kimész innen a szobából, mert elfeledkezem arról, hogy beteg vagyok, és magam alá teperlek!
Lili mosolyogva bontakozott ki Sandro karjaiból, és szófogadóan tette a dolgát. Felvette a tálcát az éjjeliszekrényről és kiment a konyhába.
Mikor Sandro már biztos volt benne, hogy Lili nem tér vissza, előszedte telefonját...

A látszaton túl - 17. rész

Sandro már a reggelijét fogyasztotta, mikor Lili és Annabella beléptek a szobába. Mikor meglátta a vendégét majdnem félrenyelte a falatot.
- Annabella? - csodálkozott némi köhécselés közepette.
- Szia! Hogy vagy? - ült le mellé a lány.

- Hát, most, hogy kérded nem is tudom...
- Akkor én megyek is, nem zavarlak titeket! - szólt Lili, majd sietve elhagyta a szobát.
- Helyes lány. - mondta Annabella.

- Igen. Az. - helyeselte Sandro.
- A barátnőd?
- Éppen most lett az. De lehet, hogy máris nem az már.
- Bocsánat! Elrontottam... - aggódott Annabella. - Ha tudom, nem jövök! Csak, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan találsz valakit.

- Nem, mintha elfelejtettelek volna, de én meg pont arra gondoltam, hogy gyorsan találsz majd helyettem valakit. Hiszen annyira csodálatos vagy. Egy gyönyörű, finom, kedves lány, akiben minden megvan, amiről csak férfi álmodhat. Ha nem kellett volna hazajönnöm, minden másképp alakult volna. Most te meg én együtt lennénk.

- Sajnálom, hogy lekéstelek. Jó volt az a pár nap veled. Még, ha több nem is történt egy csóknál.
- Ugyanezt elmondhatom én is. Bár, Lilit egyáltalán nem bánom. Boldoggá tesz. Nagyon szeretem őt.

- Nem leszek probléma, nem fogok közétek állni.
- Tudod, hasonlítasz rá. Ő is ezt mondaná.
- Ne aggódj miatta, váltok vele pár szót, és meg fogja érteni!
- Remélem, azért látlak még a jövőben!
- Meglátjuk. - mosolygott továbbra is kedvesen Annabella, majd felállt, és az ajtóhoz ment.
- Köszönöm, hogy eljöttél! - szólt Sandro. - Jólesett látni téged!
- Én is örülök, hogy láthattalak. Vigyázz magadra és gyógyulj fel mihamarabb!
Annabella elhagyta a szobát, majd kisétált az előtérbe, ahol Lilivel találkozott.
- Örülök, hogy megismerhettelek! - búcsúzott el Lilitől.

- Már el is mész? - csodálkozott a lány.
- Igen. Ez egy villámlátogatás volt. - mosolygott Annabella. - Szeretném, ha tudnád, hogy én nem fogok közétek furakodni, kérlek, efelől ne legyenek kétségeid! Sandro szeret téged. Köztünk pedig amúgy sem történt sok.
- Megkérdezhetem honnan ismeritek egymást?
- Mielőtt hazajött volna, az én panziómban szállt meg néhány napra. Csak ártatlan ismerkedés volt köztünk.

- Ezt nehéz elhinni Sandro-ról! - mosolygott Lili. - Ő és az ártatlanság, pláne, ha egy olyan gyönyörű lány van a közelében, mint te!
- Köszönöm, aranyos vagy, de hogy miért is volt így, azt csak ő tudja neked megmondani! Sok boldogságot kívánok nektek!
Lili látta Annabellán, hogy szívből beszél, és ezért nagyon megkedvelte őt. Aztán elköszöntek egymástól és útjára engedte a lányt.

A látszaton túl - 16. rész

Lili átöltözött, majd egy könyvvel visszament Sandro szobájába.

- Olvasni fogok neked! - jelentette be.
- Esti mesét? - mosolygott a férfi.
- Csitt!
- Valami erotikusat, jó? - kérte a lányt.
Lili megilletődve pillogott rá.
- Amit hoztam az egy izgalmas regény. - mondta Sandro-nak.
- Nem hinném! Minimum a Kámaszútrát olvashatod nekem, más téma nem érdekel!
Lili egy nagy sóhaj közepette a fejét csóválta.
- Egy disznó vagy! - mondta a férfinak, és lerakta a könyvet. - Javíthatatlan.

- Persze, persze, és kultúrálatlan! - egészítette ki Lili mondandóját. - De tévedsz! Csak férfi vagyok... és szerelmes.
A lány libabőrös lett.
- Hallgass! - szólt Sandro-ra.
- Nem tudok! Végre itt vagy, és elmondhatok neked bármit! Ha a hangszálaim szakadnak is el érte, akkor is elmondom, amit akarok!
Lili hallgatni kezdte.

- A Mindenem vagy. - mondta a lánynak. - Betegen bár, de tudom, ezek lesznek a legszebb napjaim!
Lili megsajnálta.
- Majd, ha meggyógyulsz lehetnének akár még szebb napjaid is!
- Ezt hogy érted? - csodálkozott a férfi, de a lány nem válaszolt, hagyva, hogy Sandro kitalálja gondolatait.
- Csak nem...? Úgy érted, hogy eljönnél velem randizni?
- Úgy értem, hogy szeretnélek jobban megismerni, ezért engedni fogom, hogy elhívj.
Sandro arcára a legnagyobb boldogság ült ki.
- Ezt el sem hiszem! - örvendezett. - Hercegnőt csinálok belőled! A tenyeremen foglak hordozni!
Lili nevetni kezdett rajta.
- Ha tényleg ilyen kedves leszel hozzám, én is boldoggá foglak tenni! - mondta szerető szívvel a lány, amitől Sandro elámult.
- Az enyém leszel? - kérdezte komoly arccal.
- Igen, a tiéd.
Sandro-ból már nem jött ki több szó, mint aki sokkot kapott Lili szavai hallatán. Átszellemült, megigéződött. A lány pedig csak kedvesen mosolygott rajta, majd magára hagyta, hadd dolgozza fel mindezt.
Másnap reggel ágyba vitte Sandro-nak a reggelit és a gyógyszert, amit becsületesen be is vett, mert szeretett volna minél előbb meggyógyulni, hogy a lánnyal tervezhessen.

- Egy Istennő vagy! - dicsérte, amin Lili megint mosolyogni kezdett.
- Te pedig egy Herceg! - viszonozta a bókot, és kezdett ismét forrósodni a levegő köztük. Mindketten érezték, ha Sandro nem volna beteg, már egymás karjaiban lennének.
Ebben a csodás pillanatban viszont valaki becsengetett hozzájuk. Lili kiment ajtót nyitni, ahol egy modell szépségű, szőke gyönyörűséggel találta szembe magát.

- Szia! - köszönt kedvesen az idegen lány. - Én Annabella vagyok. Sandro-t keresem, itthon van?
Lili boldogsága egy csapásra összetört. Ahogy maga előtt látta ezt a gyönyörű lányt, mindjárt tudta, hogy Sandro valamikori barátnője lehetett.
- Sandro sajnos most beteg. - mondta neki elkedvtelenedve. - De ha szeretnéd őt látni, a szobájába kísérlek.
- Óh, nagyon sajnálom, hogy beteg! Mi baja van?
- Torokgyulladás.
- Örülök, hogy nem valami komolyabb. - mosolygott megnyugodva Annabella. - Te itt dolgozol?
- Igen.

- Milyen bájos lány vagy! - állapította meg kedvesen Annabella, ami enyhített Lili rosszkedvén. Hirtelen arra gondolt, hogy ezzel a szépséggel még akár jóban is lehetnének egymással.
- Köszönöm, igazán kedves tőled! - válaszolta némi mosollyal az arcán.
- Hogy hívnak?
- Lilinek.
- Nagyon örülök, Lili! - nyújtotta a kezét Annabella, és a lány illendő módon viszonozta a gesztust, kezet fogott vele.
- Gyere, Sandro-hoz vezetlek! - ajánlotta fel.
- Rendben. Köszönöm! - mosolygott továbbra is Annabella, majd követte őt.

A látszaton túl - 15. rész

Sandro hazaért, majd a nappaliba ment. Leült pihenni a kanapéra.

Ahogy ott magában időzött feltűnt neki, hogy milyen csendes, üres most a ház. Kezdte magányosnak érezni magát. Sajnálta, hogy nincsenek már ott a bátyjáék, és ez az állapot nem volt kedvére. Valami jóra akart gondolni, és az csak Lili lehetett. Elképzelte milyen lenne vele az élet kettesben, vagy családot alapítani, legalább olyan szépet, mint Rob-é. Már nem vágyott a régi életére, és meglepődött önmagán, hogy alig egy hét leforgása alatt mennyit változott Lili által. Mellette úgy érezte magát, mintha hazatalált volna. Egy boldogsághozó, illékony tünemény volt számára ez a lány. Aki volt, nincs. Legszívesebben már most felhívta volna, de attól félt, hogy Lili fel sem venné neki a telefont. Talán az volna a jó, ha minél többször látogatna át Robékhoz, így idővel elnyerhetné a szívét... vagy pont ellenkezőleg, még jobban megutáltatná magát. Bár, ha randira hívná... és ha szépen udvarolna neki... talán Lili végül közel engedné magához. Sandro elhatározta, hogy elbűvöli a lányt.
Csakhogy másnap reggelre belázasodott és a torka is kapart.

Sejtette, hogy a nyitott autóban kapott huzatot. Igazán betegen érezte magát, ezért felhívta Rob-ot, hogy nem tud bemenni dolgozni.
- Igen, hallom, hogy nagyon kivagy! - állapította meg a telefonban a bátyja. - Jól van, maradj ágyban, este átnézek hozzád! Mit vigyek, mire van szükséged?
- Hagyd, Rob, nem kell semmi, kedves tőled, köszi! Nem akarom, hogy te is elkapd, maradj csak otthon! Vettem be gyógyszert, az majd segít!
- Persze, persze! - mosolygott rajta Rob, aztán elköszöntek egymástól.
Majd este megjelent Sandro-nál... Lilivel...

Sandro hirtelen azt hitte, hogy csak lázálom, hogy itt látja a lányt. A szíve boldog volt.
- Lili! Miért jöttél? Rob, miért engedted, hogy eljöjjön? Minek jöttetek? Még az kell, hogy megfertőzzelek titeket! - szólt aggódva.
- Lili itt marad veled. - jelentette ki Rob.
- Egy fenét, máris vidd haza! - tiltakozott Sandro.
- Nem megyek haza. - szólalt meg a lány. - Én akartam idejönni és veled maradni.

Sandro elképedt Lili szavain.
- De miért??
- Mert betegen nem lehetsz egyedül. Nem hagyhatom.
A férfi erre nem akart semmit se mondani.
- Na jó, inkább azt mondd, mire van szükséged! - folytatta Rob.
- Semmire, mindenem megvan, köszönöm!
- Rendben, akkor én most megyek, mert hosszú még az út hazáig. De ha szükségetek van rám, azonnal szóljatok!!!
Rob elköszönt és elment.
- El sem hiszem, hogy itt vagy velem! - szólt boldogan Lilihez.

A lány leült mellé az ágyra, fokozva Sandro örömét a közeledésével.
- Nem szeretném, hogy beteg legyél! - mondta a lánynak kedvesen.

- Ahogy én sem, hogy te az legyél! - válaszolta Lili.
- Álmodni sem mertem volna, hogy te leszel az ápolónőm! Azt hittem, soha többé nem beszélünk már egymással.
- Nem is fogunk! Legalábbis, amíg meg nem gyógyul a torkod, mert kímélni kell! - magyarázta Lili.
- De tudnom kell, miért csinálod ezt!
- Mert lelkiismeret furdalást okozna nekem, ha nem így tennék.
- Szánalomból jöttél?
- Nem, dehogy! És kérlek, hagyjuk ezt a témát és maradj csendben!
Sandro hallgatott Lilire bármennyire is kíváncsi volt, miért van most itt vele. Csak csendben élvezte a szerelme társaságát. Csak nézte és csodálta. Imádta a látványát, minden porcikáját. A tisztaságát, a csinosságát. A gyönyörű haját.
- Szeretlek, Lili! - tört ki belőle mégis.

- Pszt, kérlek, hallgass! - suttogta gyengéden a lány, mert Sandro vallomása teljesen meghatotta.

 Érezte, ha tovább beszél elvész ebben a mámorban, amibe a férfi viszi őt.

A látszaton túl - 14. rész

Másnap délelőtt már útra készen állt a család. Megpakolva a csomagokkal elindultak Robék a kocsival. Sandro és Lili egy másik autóval ment mögöttük.

Eleinte egyikük sem szólalt meg, de végül Sandro törte meg a zavaró csendet:
- Még mindig nem akarom, hogy elmenj! - szólt kedvesen, de tudta, hogy Lilitől erre nem kap majd választ. - Soha nem éreztem magam így még senkivel, mint veled. Te vagy az, akivel mindent el tudnék képzelni...
- Mi az a "minden"? - lett kíváncsi a lány.

- A napjaimat veled... Szeretni egymást. Házasságot, gyerekeket... Boldog életet, amilyen a bátyáméké is. Mindent, amit ember csak kívánhat.
Lili magában elcsodálkozott Sandro érzelmein, és igazán jólestek neki a férfi szavai.
- Szeretném hinni, hogy amit mondasz mind igaz! - válaszolta.
Sandro ledöbbent.
- Talán megvan rá az okod, hogy csak rosszat gondolj rólam, de tényleg azt hiszed, ilyesmiket hazudnék azért, hogy megkapjalak?
- Nem tudom.
- Hogy bizonyítsam be, hogy tévedsz?
- Nem tudom. Lehet, nincs is rá módod, mert bármit is tennél, kétkedve fogadnám.
- De miért??
Lili nem válaszolt.
- Miért???
- Mert, amit belőled láttam óvatosságra int. Ki ismerheti a nőügyeid? Ki tudhatja, lehet, hogy már gyereked is van valahol!
Sandrot lesújtották Lili szavai, és magában igazat is adott neki, de azt tudta, hogy nem hagyott hátra elvarratlan szálakat.

- Sosem csaltam meg senkit. - mondta komolyan. - Lehet, a te szemedben sok lányt szerettem, de nem szórakoztam velük. Nem használtam ki és nem dobtam el senkit.
- És a fizetős lányok?
- Azt hittem, hogy velük Marát próbálom felejteni... de ma már tudom, hogy a legutóbbi alkalomkor a te jelenléted hergelt rájuk. Valójában téged akartalak, de elutasító voltál...
- Az én hibám, hogy nem bírsz ellenállni?
- Nem. Erről szó sincs. Gyarló vagyok, tudom. De a hiba egy tőről fakad. Onnan, hogy szerelmes vagyok beléd.
Lilin érzéki borzongás futott végig. Sandro a szívéig hatolt.
- Nem akarok senki mást, csak téged. - folytatta a férfi, és a lány minden porcikája elgyengült tőle. Legszívesebben a nyakába ugrott volna, hogy megcsókolja. Arra gondolt, ha ezt Sandro így folytatja,  mindjárt ő teperi le a férfit. De tartotta magát.
- Nem remélhetek, igaz? - kérdezte végül, és Lili nem is tudta mit válaszoljon.
- Nem tudom most még. A távolság mától elválaszt majd minket, és ki fog tisztulni a fejünk. Akkor majd mindketten világosabban fogunk látni. A közeledben csak összezavarodom.
- Nem. Pont akkor látsz tisztán, mert ugyanazt érzed, amit én. Remélem, hogy mihamarabb meg fog jönni hozzám a bátorságod!
Az út további részében már nem szóltak egymáshoz. Később, amikor megérkeztek Robék házához, Sandro segített kipakolni, majd megnézte belülről a házat, amit igazán tetszetősnek talált. Hamarosan elköszönt mindenkitől és útnak indult haza.